Mit csináljak? (nagyon fontos)

Előre is bocsánat,de nem tudtam ezt a kérdést milyen kategóriába is írhatnám ki.

Szóval tegnap mondták el a szüleim,hogy apukám Miskolcon kapott munkalehetőséget és emiatt már nyáron költözünk is. Hát igen képzelhetitek, hogy reagáltam... elég annyi hogy ma és tegnap szinte senkihez se szóltam egész nap sírok és azt hiszem depis lettem.:/ azt tudni kell,hogy Győrben élünk és Miskolc az ország másik felén van... Én most 8.-as vagyok és jövőre lennék gimis. Ez abból a szempontból jó, hogy nem kell idegenként beilleszkednem egy osztályba ahol már mindenki ismeri egymást.Nagyon szeretem Győrt és itt van nekem mindenkim aki számít :( a legjobb barátnőmmel egy gimnáziumba mentem volna, de ennek lőttek és nagyon szeretem őt ő az egyetlen aki tartja bennem a lelket, de nem tudom mi lesz ha nem lesz már velem :( nagyon mesze leszünk egymásrtól és úgy gondolom ha a barátságunk nem is menne tönkre (mert találkoznánk néha meg ugye ott a facebook,skype stb..), de biztos, hogy nem lesz olyan mint régen. Itt vannak a nagyszüleim is az unokatesóim is a szerelmem is,aki nem rég vallotta be, hogy viszont szeret... tudom lesz nehezebb az életbe és lesznek nagyobb tragédiák is de engem ez nagyon meg visel :( nagyon kötődök győrhöz és semmit nem tudok Miskolcról nincs ott senkim nem ismerem az egész várost... Nagyon félek, hogy mi lesz ezzel az egésszel. Félek, hogy nem tudok beilleszkedni majd és hogy nem lesznek igaz barátaim :( nagyon fura lány vagyok kicsit gyerekes,éretlen,vicces és be nem áll a szám. Nehezen bízok meg emberekben és miután rátaláltam az igaz barátra csak akkor nyílok meg igazán. nem azt mondom hogy halk visszahúzódó típus vagyok mert egyáltzalán nem csak hát értitek...:D Nagyon kivagyok és arra kérek, ha valaki cvolt hasonló cipőben az leírná nekem az élményeit tapasztalatait a költözésről vagy akár néhány bíztató szót... Nagyon megköszönném mert teljesen üösssze vagyok törvbe és rettentően félek az egésztől és nem tudom, hogy hagyhatnám itt a barátaim családom.:(