Nekem miért nem járnak az életembe normális emberek? Miért mindig csak a rosszat kapom?

15-16 éves koromban rengeteg barátom, és haverom volt. Állandóan buliztunk (tudom hülyén hangzik, meg most az fog jönni, hogy annyi idősen nem azt kellett volna, meg egyebek, de én személy szerint nem bánom, ennek ellenére tanultam rendesen, lett több szakmám jó érdemennyel), csavarogtunk, rengeteg ember vett körül. Tökéletes életem volt. Volt egy legjobb barátnőm is, akivel mindent együtt csináltunk, aztán hirtelen megbetegedtem, és több, mint egy hónapot itthon voltam. Volt akkoriban, 17 éves koromban egy pàrom is, akivel pont mikor beteg lettem szakítottunk. Életem első kapcsolata volt. A legjobb barátnőm pedig hirtelen kifordult önmagából, és ignoràlni kezdett, többször felhívtam, próbáltam elérni, hogy mi van vele, miért nem beszélünk? De ő nem beszélt velem továbbra sem, nem adott magyarázatot, hanem ellenem fordította az összes közös barátunkat/haverunkat(kb 30 ember). Egyesek szerint azért, hogy ki tudjon kezdeni az akkori exemmel. Ezek után rettenetesen magányosan éreztem magam, volt még kb 3-4 ember, aki beszélt velem, de amint kijàrtuk a gimit ők is kikoptak(gyerekük lett, élettársuk, stb). Egy ember maradt, egy barátnőm, meg egy másik haverom, aki az ország másik végében élt. Tavaly az ország másik végén élő haverom is hasonló módon kifordult magából, összeveszett velem egy hülyeségen, és letiltott. Azóta nem érem el, nem tudok vele kibékülni.

A napokban pedig már az egyetlen ember, aki szóba állt velem se beszél velem, mert egy exem ràírt tegnap, és elkezdett neki mindenfélét hazudozni rólam, amiket a barátnőm el is hitt, mindent. Most az exem(akivel pár napja szétmentünk), és a barátnőm, akit ismerek 8 éve vígan beszélgetnek... :)

Most már ott tartok, hogy szó szerint a kutya nem áll velem szóba, és új emberek sem jönnek az életemben. Akiket megismerek is mind maximum utál. Nem tudom miért. Nem vagyok nyàpic, küzdősportolok, segítek az embereken(fuvarral, munkával kapcsolatban, lelkiszemetes is általában én vagyok, nem panaszkodom sokat, mindenkit meghallgatom, nem vagyok nagyképű, nem vagyok lúzer). Tisztességesen dolgozom, tanulok, próbálok normális életet élni mégis mindenki csak belém rúg, és mindig csak a rossz emberek jönnek mellém. Szörnyű ezt átélni. Mi erre a megoldás? Mit tegyek másképp? Én miért nem érdemlek jó embereket?

Van még valaki hasonlóan?

Csak normális válaszokat kérek!

21/L