Képtelen vagyok közel engedni bárkit is. Vannak barátaim, de ők se tudnak rólam szinte semmit. Csak a felszínt ismerik és fogalmuk sincs a múltamról. Hogy tudok változtatni?
Az igazi gond az,hogy nem volt valami jó gyerekkorom,akikkel barátkoztam,azok végül mindig csak gúnyt űztek belőlem,megvertek,egyszer majdnem meg is haltam,de az régen volt.Lett egy barátom,aki később öngyilkos lett,mert visszakerült az árvaházból az alkoholista apjához.
A barátaimat például egyszer nem hívtam át,mert csórók voltunk és szégyelltem,hogy hol lakunk.Egyszer a lakásunkat is elvesztettük és a nagyanyámék fogadtak be minket,azután pedig a dédnagyanyám lakásában laktunk.De részben emiatt se mertem fogadni a közeledést,mert féltem,hogy megint csak gúnyt űznek belőlem.
Barátnőm se volt még,akik kezdeményeztek,azokat eltaszítottam.
A barátaim többsége elhagyott.Lányok nincsenek is a környezetemben.Önbizalmam úgy szint nincs,hiába van eszem és értek a szakmámhoz,amivel jól keresek.
Nem tudom,hogy hogyan tudnék változtatni azon a lelki nyomorékon,ami vagyok.
23/F
válasza: válasza:Úgy, értettem a hol lakszot, hogy ha olyan helyen, ahova most már tudsz hívni másokat az pl. egy jó lehetőség. Szólj néha valakinek, hogy ugorjon föl. Pl kajálni(főleg ha tudsz főzni) vagy inni egy sört. Általában kettesben jól el lehet beszélgetni az emberekkel és ez mélyíthet a kapcsolatokon. Vagy találj ki te programokat és hívj el pár embert. Pl egy koncertre.
Meg egyáltalán az fontos, hogy akik szimpatikusak azoknak írj rendszeresen.
Az biztos, hogy kockázatokat kell vállalnod. De bátornak lenni erény. És ne feledd nem történik semmi, ha nem jön össze. Csak akkor van baj, ha bezárkózol és feladod és nem próbálkozol újra és újra. Pl gondold el mennyi nő van. Teljesen kizárt, hogy ne legyen egy akinek te megfelelő lennél. Csak azon múlik, hogy komolyan neki állsz e ennek a dolognak, tudva, hogy sok visszautasítás lesz, de mivel tudod hogy lesz valaki ezért tovább próbálkozol.
Anyámékkal lakom.De anyám egy külön állatfaj.Múltkor összejöttem egy lánnyal és próbált manipulálni,hogy kidobjam,mert valószínűleg azon aggódott,hogy rá költöm el a pénzem és akkor nem adok haza annyit és nem lesz miből fizetnie a számlát,vagy esetleg elköltözöm itthonról.Egy maguk nem boldogulnak mert devizahitelt vettek fel és az én keresetem nélkül benne lennének a pácban.De az a baj,hogy én vagyok a legfelelősségteljesebb ebben a rohadt családban.Folyton csak egy marhának néznek,aki minden idióta baját a hátára veszi.Egyszer majdnem kilakoltattak minket,amikor még suliba jártam.Akkor szerintem volt egy ideg összeroppanásom.Ráadásul még az osztálytársaim is meg akartak verni,mert nem úgy ugráltam,ahogy ők fütyültek(mondjuk az utóbbit leszartam).
Volt egy lány,aki járni akart velem.Akkor ismertem meg,amikor az előző munkahelyemen dolgoztam,de kiderült,hogy Nyíregyházán lakik,ami elég messze van.Csak a rokonához járt fel évente 2-szer.Jól kijöttünk,de volt pasija.Aztán 3 nap leforgása alatt ráébredtünk,hogy senki nem ért meg minket annyira,mint amennyire egymást megértjük.Aztán szerelmet vallott,de a távolsággal nem tudtunk mit kezdeni.Végül meg akartuk próbálni együtt,de össze szedett valami srácot,aki kiutat tudott biztosítani neki abból a nyomorból,amiben élt.Végül is azóta nem hiszek a szerelemben sem és le is mondtam már róla.
válasza:Szerintem vállalj be egy keményebb helyzetet a szüleiddel, részben blöffként. Hozd föl, hogy lassan el akarsz költözni, mert így nem tudsz önálló életet kezdeni(azt is mondhatod, hogy ha ez így marad nekik nem lesznek unokáik). És hogy beszéljétek meg, hogy szerintük ezt, hogyan lehetne megoldani. Ettől még maradhatsz aztán otthon, de ekkor megváltozhat az otthoni helyzet, mert nem lesz kész tényként kezelve, hogy te ott laksz, hanem ez tőled lesz egyfajta szívesség feléjük, ami ideiglenes. Ez azért is fontos szerintem, mert azt gondolom részben az okozza nálad a szomorúságot, hogy ők nem becsülnek meg. Mert ha ugyanígy ott laknál és magányos lennél, de közben látnád, hogy van értelme az áldozatodnak, mert a szüleid hálásak, akkor az jobb érzéssel tölthetne el, hogy te akadályozod meg a teljes összeomlást. Csak ahogy látom ezt nem ismerik el jelenleg a szüleid. Amúgy az nem megoldást, hogy eladni ezt a lakást és venni nekik egy kisebbet?
Ja és azzal legyél tisztában, hogy az emberek nem változtatják meg a véleményüket egy vitán belül. Akkor ragaszkodnak hozzá körömszakadtáig, szóval ne is ez legyen a célod, csak mond el amit akarsz, ők meg hagy tiltakozzanak, meg mondják a magukét. Aztán hagyj időt, hogy leülepedjen. Mert általában azért úgy szokott lenne, hogy amikor már nyugi van, napok, hetek múlva, akkor azért beépítik azt az álláspontjukba amit korábban elutasítottak, bár esetleg ezt észre sem veszik.
Az, hogy te vagy a legfelelősségteljesebb az mit jelent?
Szerelem: látod ez a gond, ha feladod. pedig ugyanazt kell csinálni, mintha megakarnál tanulni pl zsonglőrködni. Ahányszor leesik a labda fel kell venni és tovább csinálni. És azon dolgozni lélekben, hogy amikor leesik, akkor ne essen szét az ember, hanem minél elegánsabban, könnyedebben vegye fel. A kudarc a tanulás része. Nem kell tőle félni. Menni kell tovább.
Amúgy szerintem azt is megpróbálhatnád, hogy nem rejtegeted magad ismerőseid előtt, hanem szépen elmondod mi van, kirakod a sebeidet, hogy nézzék. Sokakat az fog ma vissza, hogy van egy ilyen lúzer fóbia, az ember félnek attól, hogy a másik azt gondolja róla, hogy ő béna. Pedig ha bátran állna abban, hogy látják, mint sok sebből vérző veteránt, aki nem bújik el, akkor az erőt adna neki.
És arra a lányra akit szerettél és aki szeretett ne úgy gondolj, mint egy nagy csalódásra, hanem mint ami valami jó dolog volt ami neked adatott. Ki tudja szereti e azt akivel most van úgy mint téged. Sőt van aki egyáltalán nem szerelmes egyszer sem egész életében. Neked ez már megadatott, örülj hát neki.
Nem igazán lehet eladni,annyiért,amennyit érne.Ráadásul ott a bank hitel,amit már 8 éve fizetnek és valószínűleg amennyit fizetnek havonta azzal már vissza is van fizetve az eredeti árfolyam szerint,csak ugye egy oldalúan módosítgatta a bank a szerződéseket és jól átvágtak mindenkit.Mondjuk én mondtam nekik,hogy ez lesz,mert olyan nincs,hogy valaki jól jár a bankkal szemben.
Anyám azért felelőtlen,mert várja a sült galambot és fel se fogja,hogy mindennek következménye van.Azt az elvet vallja,hogy lesz ami lesz és ha eddig megtudta oldani a gondokat,akkor ezután is megfogja(csak az nem jut el a hülye agyáig,hogy ő nem oldott meg semmit).Ha a nagyanyám nem lenne,akkor valószínűleg a híd alatt lennénk.De a nagyanyám is csak a testvérem és miattam segít neki,mert legszívesebben ő se foglalkozna vele,mert úgy beszél mindenkivel,mintha a seggéből rántotta volna ki.Természetesnek vesz mindent.Nem egyszer elmondtam már a mondandómat nekik,de most meg az a bajuk,hogy állítólag félnek tőlem.Az áramot is pazarolják,pedig múltkor levágták a vezetéket,mert nem volt képes szólni,hogy nincs pénze kifizetni a számlát 3 hónapja.Fizethettem pluszba a visszakötési díjat.Szóval ilyen trógerekkel élek együtt.Személy szerint kinyírnám és bedobnám egy temetőben előre kiásott gödörbe,utána meg rászórnék egy kis földet,de akkor meg a nyakamon maradna a kiba**ott hitele.Tele a tököm,hogy kutyába se vesznek.
Mindig mindenki olyat tisztel,aki semmit nem tett le az asztalra.A rokonaim az unokatestvéreimnek nyalják a seggüket,miközben egyiket se lehetett soha megkérni semmire.Ha valamelyiknek baja volt,akkor én kísértem az ügyeletre,ha el kellett volna menni segíteni valamit cipelni,akkor én segítettem,míg akinek a dolga lett volna a barátnőjével hetyegett,amikor költözni kellett,akkor is én mentem el segíteni,de amikor szülinapoztak,akkor mindenkit meghívtak,csak engem nem.Unokatesómékat állandóan keresik és kérdezgetik,hogy mi van velük,de engem akkor se keresnének,ha eltűnnék.Fel se tűnne egyiknek se,ha megdöglenék,legfeljebb akkor,ha pénz kellene.Nem érzem,hogy fontos lennék bárkinek is.Egyedül talán a legjobb barátom az,aki foglalkozik velem.
Azzal a lánnyal pedig semmit nem nyertem.Elhitette,hogy fontos vagyok neki,kétszer lebeszéltem az öngyilkosságról,aztán amikor nem akartam lefeküdni vele,mert korainak találtam,akkor lelépett mással.Eleve csak az töltötte ki a beszélgetéseinket a vége felé.
Nem tudom megérteni,hogy miért nem találok olyan lányt,aki azért szeret,aki vagyok és nem azért amim van kívül.Jó lenne,ha egyszer valakit végre én érdekelnék és emberként kezelnének.
A tetteimet és az eredményeimet se nagyon ismerte el egy rokonom sem.Egyedül a tanáraim és a főnököm volt az,akiken láttam,hogy elégedettek velem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!