Éreztétek már magatokat idegennek a saját világotokban?

Az idegen érzetről írtam nemrég egy jó kis posztot a blogomban, hogy milyen helyzetekben és mik válthatják ki ezt az érzést, elég érdekes dolog.

Akár depresszió, szorongás, személyiségzavar és (többek között hangulatszabályozó) gyógyszerek is okozhatják, hogy valaki idegennek érzi saját magát.

Én egyszer azt hiszem, megéreztem a végső magányt, azt, hogy Isten is egyedül van. De nem feltétlenül magány, valószínű valami végtelen teljesség érzet.

Nem tudom megfogalmazni.

De saját magamtól is éreztem magam idegennek, általában, ha nagyon eltértem az elveimtől.

A másikfajta idegenérzés az inkább egy jóindulatú közöny a mostani mivoltommal szemben, mert tudom, hogy több vagyok, mint az az ember, akinek most a személyi száma az enyém. És nem ragaszkodom annyira hozzá. Az egóm még néha elkeseredik, hogy jaj, többet nem tapasztalja/látja ezt meg azt, ha meghal. Ha jó állapotban vagyok, meg tudom különböztetni az egóm hangját az igazi sajátomtól. Illetve arra már nem nagyon találnak a birtokos névmások.

Igen.2001-ben,amikor nejem elhagyott,barátaimtól elköltöztem messzi városba,hivatásom el kellett hagyni,közösségembe vetett bizalmam szertefoszlott,s végül világgájöttem,egész Kaliforniáig.

Itt rájöttem,hogy itt is van világ,bár jégtáblák nincsenek,de megélek a homok hátán is.Adtam,s kaptam kamatostúl az emberektől szeretetet,szenvedélyt.

Így lettem idegenben otthon.