Sok ember azt mondja akkor is dolgozna, ha milliárdos lenne, mert unatkozna. Akkor csak azért járnak dolgozni, hogy elteljen a napjuk?

Nem feltétlenül munkára kell gondolni, a szó szoros értelmében. Persze, az ember elfoglalja magát, de egy idő után beleun a monotonitásba. Az állandó utazgatást, és költséges hobbit is meg lehet unni.

Viszont önkéntes munka, akár egy alapítványnál szerintem simán elképzelhető.

Nem, sokkal inkább ha tanultam valamit 5-10 évig, nem akarom kivágni az ablakon és hagyni kikopni a néha kínkeservesen megszerzett tudásom, mert számomra az nagyobb érték, mint a pénz, amit adnak érte. Szeretem magam hasznosnak érezni. Szeretem érezni, hogy van eszem és csinálok valami értelmeset, nem csak felélem a tartalékaimat.

8 év egyetemmel a háta mögött az ember másképp gondol ezekre a dolgokra. Ha végtelen pénzem lenne, azt is képzésekre, konferenciákra, vállalkozásra költeném. Ez adja a presztízst a szemembem, nem a pénz.

Azért vannak, akik szélsőségekben gondolkodnak.

Tehát aki szeret dolgozni, birka.

A nem birka, nem szeret dolgozni, ha lehet kerüli a munkát, de elvárja, hogy a birkák eltartsák? Ugyanis a birkák adójából lesz a nem birkáknak támogatás, hogy ne halljanak éhen.

Vagy mit csinál egy nem birka?

Családi életben ász? De miből tartja el a családot? Keres egy birkát?

Van nem birka ismerősöm, közel a harminchoz, az anyja tartja el. Aki az ő anyja után kap ápolási díjat, meg a mama nyugdíja a jövedelmük. Igényei persze vannak hozzá.

Másik nem birkát szintén a családja tartja, mert nem szereti a parancsolgatást, és milyen dolog, hogy a főnöke neki feladatot ad, hogy csinálja meg, inkább felmond.

De ismerek olyat is, aki a lelkét eladná az ördögnek, hogy "birka" lehessen, de hiába van szakmája nem tud elhelyezkedni (látássérült).

Mindazonáltal én szívesen vagyok "birka", nem azért mert parancsolgatnak/vagy parancsolgathatok, hanem mert hasznos munkát végezhetek.

És a magánéletem is jól érzi magát, köszönöm szépen.