Aki a munkája során képes bevenni a leszarom tablettát, az a magánéletben is ezt csinálja?

Szerintem nem a takarításra vonatkozik a kérdés, a leszarom tablettát arra szokták mondani, amikor nem idegesíti fel feleslegesen az ember magát. Én pl munkában és itthon is elég nyugis vagyok, a munkahely szimplán nem ér annyit, hogy idegbeteg legyek miatta, felőlem mindenki olyan fasságokat csinál, amit akar, nem emberéletekért felelünk, a napom meg akkor is 8 óra lesz, ha valaki hibáját ki kell javítanom. Nekem aztán mindegy, hogy mivel töltöm el azt a 8 órát.

Itthon meg azért vagyok nyugis, mert tudom, hogy minden problémát megoldok, nem volt még olyan helyzet, ahol nem ment volna. Meg mondjuk eleve nincs is sok gondom, mert tudatosan könnyű életet élek.

Hàt figyelj. Én régen olyan voltam aki törtetett hogy a cégnek jó legyen. Sajàt időmben képeztem magam, automatizàltam folyamatokat amiket ingyen adtam àt, mindig igazodtam hozzàjuk, telefont mindig felvettem nyaralàs közben is és pattantam az emailezés elé a balatonnàl is. Életem soràn 3 helyen dolgoztam így, mindegyik helyen évekig. Azt hittem mindig hogy a következő màs lesz majd, ott majd értékelik. Egy fszt. Idegroncs lettem a végére, mert főnök làtta de jól megy nekem és mégtöbb melót tett a nyakamba. Fizuemelés? Kaptam hàt. Mikor a többiek kaptak inflàciókövető 100 forintot, én kaptam 115-öt annak ellenére hogy akkor 6 hónapja fizetetlen túlóràztam minden nap fél óràt minimum de volt hogy többet.

Ha elrontottam valamit, ugyan úgy le lettem bszva mint mindenki màs, senkit se érdekelt hogy amúgy mennyi jó dolog utàn csinàltam valami rosszat.

Nem éri meg. Egy dolgot tanultam meg de nagyon, hogy ezek nem alturisztikus cégek. Nem azért dolgozunk hogy a vilàgot jobbà tegyük. Csak azért, hogy a vezetők profitot vigyenek haza, mi meg munkabért. Ezért cserébe dolgozunk, megcsinàljuk amiben megàllapodtunk. Ennyi. Nem éri meg az egészséged és életed rààldozni.

Csinàld meg a feladataid jól, és annyi. Az extra energiàt fektesd magadba vagy csalàdodba. Ők szàmítanak.