Egy kollegám minden mondata után kényszeredetten "nevet". Hogy lehetne erről tapintatosan leszoktatni?

Nem is igazán nevezhető nevetésnek, inkább ilyen "he-hmm" jellegű hang, férfi az illető amúgy. Nem vicces dolgok után mondja, hanem minden egyes, a száját elhagyó mondat után. Nem is arról van szó, hogy vidám alkat lenne, egy kifejezetten visszahúzódó, sima szürke ember, úgyhogy egyértelműen ideges kényszerszokásnak tűnik ez nekem.

Bár hasonló beosztásban dolgozunk, nem vagyunk olyan viszonyban, hogy én (amúgy szintén visszafogott emberként) csak úgy megkérjem arra, hogy hagyja abba. De sajnos lassan olyan ez a fülemnek, mint a krétacsikorgatás, főleg a munkanap előrehaladtával. Úgyhogy kénytelen leszek megtenni, szégyenemben elsüllyedve, ahogy valószínűleg ő is.

Van esetleg valakinek ötlete arra, hogyan lehet ezt a legtapintatosabban megoldani? Már ilyesmire is gondoltam, hogy egy hétfőn barátságosan azt mondom neki, hogy látom nagyon jól telt a hétvégéje. Akkor visszakérdez, hogy miből gondolom? Én meg azt mondom, hogy mert minden mondatod után nevetsz. És akkor talán válaszol, hogy nahát, nem is vette észre (hö-hömm). És esetleg elgondolkozik, figyelni kezdi magát, észreveszi hogy valóban milyen szokatlan tikk is ez, és leszokik róla.

Áá, nagyon gáz ez így leírva, de nem tudok jobbat. Ha valakinek van ötlete, szívesen meghallgatnám.