Kutyáva könnyebben lehet ismerkedni?

Lehet, de nem éri meg.

Soha nem leszel az első, mindíg csak a második, a kutya után.

Évekig voltam ilyen kapcsolatban, megfogadtam, hogy soha többé.

Tapasztalatból írom, hogy kutyával nagyon-nagyon könnyű ismerkedni (nő vagyok) és nem csak más kutyásokkal, hanem egyszerű járókelőkkel is!

Már eleve az, hogy a kutyával napi háromszor le kell menni sétálni legalább fél-egy órára, ami miatt máris megháromszorozódik a lehetőség emberekkel ismerkedni. Én egy kis lakótelepen lakom, szinte már az összes kutyással összebarátkoztam (persze ehhez nyitni kell a többiek felé, nem pedig pórázon húzni magunk után a kutyát, közben görnyedt nyakkal bámulni a mobilt). Én mindig ráköszönök a kutyásokra, akkor is, ha először látom életemben. Mindenkit letegezek (az idősebbektől megkérdezem, hogy tegeződhetünk-e), ez a kutyásoknál nagy szokás itt, így közvetlenebb a beszélgetés.

Nekem egy mini, nagyon barátságos yorki kölyköm van, akit mindig póráz nélkül sétáltatok, szóval ha akarnék, akkor sem tudnék láthatatlan maradni. Ha éppen nem a kiskutyám szalad oda haverkodni másik kutyukhoz, akkor az emberek jönnek oda hozzánk, teljesen idegenek is.

Amikor meglátják hogy a nyuszi méretű kutyám milyen villámgyors rohanásokat produkál a mini labdája után, vagy hogy milyen bátran szalad ismerkedni a hatalmas német juhásszal, máris megvan a kezdő téma. Mindig hozzánk csapódik valaki, legyen az kutyás vagy kutya nélküli. Akárki elmegy mellettünk, mosolyog vagy nevet, még nagy, erős férfiak is, akikből ki se nézném. Elkérik tőlem a labdát, hogy hadd dobálhassák a kiskutyámnak. Már azzal boldoggá teszi az embereket, hogy önfeledten játszik, rohan.

Én bébikorától kezdve úgy neveltem, hogy szocializálódjon, hagytam ismerkedni, sose húztam el más kutyáktól, csak azokhoz nem engedem oda, amelyik már messziről morog, ugat.

Nagyon sokan rövid pórázon, undok arcot vágva, mindenkitől elrántva sétáltatják a kutyáikat, velük nem is akarnék ismerkedni, csak a kutyájukat sajnálom.

Rengeteg alkalmam van ismerkedni így, és még udvarlók is akadnak, persze nem trottyos tréningben megyek le, hanem szépen kicsinosítva. Először engem néznek meg, aztán a kutyámat, de fordítva is előfordul. :)

Szóval mindenképpen ajánlom a kutyatartást, de kizárólag akkor, hogy ha tényleg szereted a kutyákat és tisztában vagy azzal, hogy mivel jár a kutyatartás.

Napi három séta, törődés a kutyával, nem hagyhatod túl sokáig egyedül, orvoshoz kell vinni, tanítani, nevelni kell, energiáit le kell vezetni (az én másfél kilós kutyám képes órákig rohangálni lent, és amikor hazajövünk, itthon is órákig játszik rövid pihenőkkel, annyi energiája van, hogy hihetetlen, szóval ne gondold azt, hogy a kicsi kutya kevesebb mindent igényel).

Figyelembe kell venni azt is, hogy hol laksz, mekkora kutya való a lakásodba (például nem veszünk Rottweilert 30 nm-es lakásba), utána kell nézned hogy az életviteledhez és a temperamentumodhoz milyen kutya illik, és hogy egyes kutyafajtáknak mik a jellemző tulajdonságaik.

Azt is el kell dönteni, hogy tenyésztőtől veszel kölyök kutyust, esetleg örökbe fogadsz valahonnan egyet, lehet hogy rossz körülmények között volt, testi-lelki sebeket szerzett, amiket gyógyítani kell sok türelemmel és hozzáértéssel. Szóval a kutyatartás nem abból áll, hogy szerzek egy kutyát és leviszem sétálni.

Nagy felelősséggel, sok munkával, türelemmel és sok lemondással jár, jó esetben 14-15 évig. Ők olyanok, mint a soha fel nem növő gyerekek.

Nekünk 45 éve folyamatosan vannak állataink és én már kiskoromban is tudtam beszélni a nyelvükön, egy sima nézésből is meg tudom már állapítani hogy mit akarnak közölni.

Még annyit végszónak, hogy ha még sose volt kutyád, akkor érdemes lehet ideiglenes befogadónak jelentkezni valamelyik menhelynél, hogy egyáltalán kompatibiilis vagy-e egy kutyussal, lehetne-e belőled szuper gazdi. :)

14.

Rengeteg minden van, megpróbálok párat emlíeni.

Az elhiszem, hogy nem mindegyik kutyás ilyen, én nagyon csúnyán kifogtam. Egy a lényeg, hogy a kutyát kutyaként kell kezelni.

Ez nem megy mindenkinek.

Na most figyelj:

Hosszabb programra soha nem tudtunk elmenni, igyekezni kellett haza, mert kutyaséta.

Este, a meghitt eggyütlét azért maradt el, mert 10 óra körül még a kutyát le kellett vinni.

Reggel nem lehetett rendesen pihenni, esetleg felébredés után még picit összebújni, mert a kutyát bizony azonnal vinni kellett lefelé.

Amikor megbetegedett, akkor főtt csirke mellet ehetett, mi meg ettük a csirkeszárny pörköltet.

De extra esetet is tudok mondani.

Volt, hogy délután összebújtunk, és pont akkor ugrott fel a kutya az ágyra, amikor én 1-2 mp-re voltam az orgazmustól.

Úgyhogy voltak azért esetek bőven amikor kellemetlen volt a szitu.

Persze mondom.

Biztosan vannak rendes kutyások is, akik nem imádják csöpögősen a kutyát, csak állatként szeretik.

A tiszteletet a kivételnek megadom mindenképp.

12#

17.

Na igen. Ez már csak "hab" a tortán.

Keserű hab.

Ezt nemis akartam leírni, hogy a párom többször kijelentette, hogy a kutyát jobban szereti mint engem.

Gondolhatod milyen érzés volt ez nekem.

16#