Nem tudok ismerkedni, beszélgetni emberekkel. Ennyire elhidegültünk egymástól vagy velem van probléma?

Számtalanszor felmerült bennem ez a kérdés, mikor újabb esélyt adva, félretéve minden bizalmatlanságomat próbáltam kommunikálni emberekkel. Naivan, optimistán reménykedve újra és újra belekerülök ebbe

a helyzetbe, mindig ugyanide lyukadok ki. Az emberekben nem lehet megbízni. Kibeszélnek, ha nem téged, akkor éppen mást neked. Mindenben hibát keresnek, elégedetlenek, pesszimistán látják a jövőt, olykor irigyek is. Politikán, valláson és pletykán kívül más témát nem igazán tudsz elővenni. Ezzel az életvitellel nem tudok azonosulni. Már évek óta nem társalogtam egy normálisat idegen emberrel a páromon kívül. Vele el tudok beszélgetni sok mindenről, de mégis vágyok más emberekre, hogy megoszthassunk egymással tapasztalatokat, történeteket, normális keretek között kivesézhessünk egy-egy témát pro/kontra érvekkel, ami nem vitába torkollik, hanem nyitottak vagyunk egymás véleményére. Valami nem oké a mai világgal. Teljesen eltávolodtunk. Amire én vágyok, már inkább egy utópia. Ti is tapasztaljátok ezt?