Mi történik, ha eddigi legjobb (és egyetlen) barátnőmmel szétválik az utunk? Volt már valaki hasonló helyzetben? Mi ez az érzés? (több lent)
Úgy tűnik egyre inkább eltávolodunk egymástól.
Nem mondom, hogy nem sajnálom, de az utóbbi időben nem is egyszer veszekedtünk, meg eléggé távolságtartó lett, inkább az újonnan szerzett gimis "barátai" foglalkoztatják. Eddig suliba is együtt mentünk egy darabon, de most képes hamarabb menni. Vagy azért, hogy velük találkozzon, vagy azért, hogy velem ne, esetleg mindkettő.
Chaten múltkor válaszoltam neki valamire, látom, hogy elolvasta és elérhető, írok neki, hogy itt van -e, azonnal elérhetetlenné válik. Arra amit meg kérdeztem 2 napig nem válaszolt (és ha nem írok neki face-n, akkor még most sem válaszolt volna).
Egy hete találkoztunk utoljára, az is véletlen volt (összefutottunk az utcán, kicsit beszélgettünk, de olyan más volt az egész).
És az a rossz igazából, hogy nem érzek késztetést, hogy én bármit is lépjek még, vagy helyrehozzam, esetleg beszéljek vele. Mintha félnék, hogy helyre tudjuk hozni.. Ilyen létezik? Mi az, amikor egyik napról a másikra megváltozik egy emberrel a kapcsolatunk? Egymásra ununk? Vagy mégis mi történik?
Minta kicsit szabadnak érezném így magam, de közben meg végülis egyedül vagyok, az meg, hogy új barátokat szerezzek.. jelenleg lehetetlen küldetés :D
Volt már valaki hasonló helyzetben? Jó, nyilván volt. Inkább: Ti ilyenkor mit csináltatok/csinálnátok?
16/L
Jó kérdés, de szerintem egy barátságot nem lehet erőltetni.
Nekem is van egy hasonló problémám, volt egy középsulis osztálytársam, akivel suli vége után még évekig jártunk együtt bulizni.
Aztán ő teljesen megváltozott, vállalhatatlan volt a viselkedése, már szégyelltem magam mellette, és úgy döntöttem nem kérek többet a társaságából. Csak az a probléma, hogy az összes régi haverja otthagyta, és engem tart a legjobb barátjának, én meg egyáltalán nem vagyok rá kíváncsi. Még most sem tud leszállni rólam, és hívogat, hogy mikor tudnánk elmenni bulizni, pedig már 30 évesek férfiak vagyunk. :) Kicsit vicces így belegondolni is.
Te pontosan abban a korban vagy amikor kezd kialakulni az emberek igazi egyénisége, felvesznek egy új stílust ami meghatározza a következő évtizedüket, és lehet, hogy itt alakultak ki ellentétek. Ha nem is mondta, akkor is lehet, hogy unja már a dolgokat amiket együtt csináltatok, meg a témákat amiről beszéltetek, és valami másra vágyik.
Igen, csak az a probléma, hogy mire én lezárnám magamban ezt az egészet, akkor megint "feltűnik" úgymond, és én sem akarok bunkó lenni, hogy akkor azt mondom, hogy ne keressük egymást többé.
Nem, ez a tapadós fajta - amit írtál - nem vagyok, se én, se ő. Engem csak ez a helyzet idegesít, amit mondtam, hogy én már teljes kizökkenek ebből az egész barátság dologból, és aztán mondjuk ha megint keres, én nem tudok ugyanúgy viselkedni, mint régen..
Az a baj, hogy nagyon végletes ember vagyok, tehát akkor most vagy jóban vagyunk, vagy akkor legyen az, hogy nem, de ezt a pangást nem bírom..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!