Böjt -spirituális, vallásos okból, mit, miért, hogyan? Nem csak kifelé (ételek), befelé (lelkiek) is érdekel. Szigorú böjt hatásairól, tapasztalatokkal, élethelyzetekkel. Mi az egészséges értékrend, mérték, a böjt valós tartalma?

Mint katolikus tartom a böjtöt.

Hosszú út vezetett az "ÉN" tartani akarom a böjtöt, milyen böjtöt, miért, hogyan-tól, az "Isten megadja nekem hogy böjtölni tudjak"-ig.

Ugye előírás alapvetően péntekenként, nagyböjtben húsvétkor, és az adventi időszakban van (ortodoxoknál ez a szigorúbb a mi nagyböjtünkhöz képest). Vannak gyönyörű szokások, külsőségek.

A középkorban kenyéren és vízen éltek -40 napig, a 6 vasárnapot nem számítva, amikor rendesen ettek az ünnepnapra való tekintettel, húsmentes, más böjti ételeket talán.

Én a lelki tartalmáról Anselm Grünn -től tanultam (és hasonló gondolatokat találtama Misztika és Erosz, valamint az Alulról induló lelkiség című könyveiben is).

Főleg a sivatagi atyák tapasztalataiból indul ki. A szerzetes, aki megtartóztatja testét, és lelkét, cölibátusban él, kerüli az ételeket, s csupán a legkevesebb, legíztelenebb szükségeset veszi magához ami még létben maradásához szükséges. Felelőssége van egészségéért,testileg-lelkileg egyaránt Isten előtt, tehát őrizkednie kell a túlkapásoktól -mind testben (drasztikus-de nem a mi mértékünk szerint!- böjt), mind lélekben (ha vendég érkezik, vagy vendégségbe megy, a szeretet parancsa előrébb lép és felfüggeszti e böjtöt. Ezeket az alkalmakat nem keresi. Továbbá nem büszke saját böjtjére, mert a lelki gőg a lelki falánkság bűn lenne. Egészséges mértéket keres, Isten segítségét várja a böjtjéhez, és tudja, hogy amit tesz azt Isten kedvéért, nem önmagáért teszi, szemben a ma divatos irányzatokkal: mindent csak önmagadért, egészségért, teljesebb, jobb életért, ahol az Én felé tolódik a súlypont és lelkileg bűnbe, a böjtben mértéktelenségbe visz. Ezért Isten kedvéért abba is hajlandó hagyni a böjtöt, még ha azt hiszi is hogy Isten kérése hogy böjtöljön sokat, erősen, elöljárójának engedelmeskedik és lelkiismeret vizsgálatot tart, hogy böjtjével ne szegüljön ellent és bűnössé ne váljon az önsanyargatása.

Ismerjük a szentek életéből így milyen elképesztő "eredményeket" értek el -volt aki évtizedekig szinte, vagy teljesen semmin élt -Krisztus testét leszámítva, ami pedig nem nagylakomát jelent mit egyesek hinni szeretnék.

Bár a filmek csak az önostorozó képet mutatják erről az életvitelről, amit ott látunk az lelki gőg, és kerülendő a szerzetes, böjtölő számára. Átfordul a böjt és saját kedvét elégíti ki egy téves Isten-képpel, így a lelki torkosságba esik az általuk mutatott önsanyargató.

Pár éve Vértesaljai atya ugye példát mutatott a mai hívő böjtjére. Áldozatként, imádságként vállalta Magyarországért, a magyar emberek sorsáért. Engesztelt vele.

Volt egy társa, Aki szintén sokáig bírta, de az életvitele miatt a vállalt időszakon túl abbahagyta.

Én is próbálkoztam több módon betartani, pl. napi háromszori étkezés, édesség és hús, állati eredetű táplálékok nélkül. Majd kenyéren és vízen, vagyis nagyjából kiterjesztve a búza (gabona) és a szőlő (szőlőmag, olaja, mazsola) a fűszerek, teák, zöld levelek, és citrom által mintegy teljesen lefedett körben tartani a nagyböjtöt, a nagyhetet pedig pászka és tea, vagy mindezek elhagyása mellett kitartani. Lelkileg egyszer volt hogy mindennap keresztút-járással erősítettem meg magam Isten kegyelmében.

Ugyanakkor nem tudom, nem ismerem még mindég a helyes mértéket, módot a böjtölésre. Ezekről elmondhatom a tapasztalataimat, semmi különös. Év közben egy szelet tortáról nem tudok lemondani, akkor eszembe nem jutott ha elém tették hogy megehetném. Amikor az ember elhatározza magát lélekben, akaratban, és Isten segítségét kéri hozzá, egészsége rendben, 100 kiló feletti súlynál, nőként nem okozott problémát, 6 nap teljes megvonása sem az ételnek. Olyan érzésem volt, hogy bírnám tovább. Böjt után a visszaszoktatásban már mutattam bőven mértéktelenséget. Lelkiekben sem bírtam követni.

Ma feleség és anyuka vagyok, várandósság, szoptatás idején éppúgy nehéz a böjt tartásának mikéntje, mint amikor a férjem miatti szeretetből "lemondok" a böjtömről. Neki ez nehezebben megy, és nem látja-tapasztalja benne amit én. Magam pedig gyarló, és erőtlen vagyok, ha nem erősítenek meg.

Így szeretném megkapni a választ a kérdésemre.