Konyhai baki amin évek mulva is jókat kacagtok? De abban a helyzetben először nagyon gáz volt? Kezdök profik mindenkit kérdezek!

Az öcsémnek vendégei voltak, a jövendőbeli főnöke és munkatársai. Ő is csak ideiglenesen volt itthon,mielőtt az állomáshelyét elfoglalta volna.

Megbeszéltük,hogy a szendvicseket,sütiket én viszem be,én főzöm a kávét. A bort viszont ő szolgálja fel.

Volt egy porcelán vizes kancsónk. Abból öntöttem a kávéfőzőbe,és főztem meg a kávét. Bevittem a vendégeknek,de én nem ittam belőle. A vendégek találgatták,hogy milyen kávé lehetett,miért van különös íze. Utána derült ki,hogy az öcsém,hogy ne kelljen a demizsont emelgetnie,a kancsóba fehér bort öntött. Én pedig abból főztem a kávét.

Szüleim Bpestre költöztek, de hetente hazajártak. Apámnak próbáltam finom vasárnapi ebédet főzni. (23 éves voltam) A húslevesem olyan volt, mint a mosogatólé. A töltött káposzta akkor még nem volt igazán a "sajátom". Mi berántjuk a káposztát, de előtte elfelejtettem kiszedni a tölteléket, és a rántás rádagadt a gombócok tetejére. Szegény apám a csap alatt mosta le a sok szmötyit a gombócokról, de utána bátran megette, mert olyan "ügyes" voltam.

A másik művem a paradicsomleves volt. A konyha ablakán szúnyogháló volt, fontos, mert ezzel együtt élmény! Mi a p.levest rizzsel készítjük, de nem figyeltem meg, hogy anya mennyi rizst tesz bele. Legyen jó sűrű, így egy pohár helyett egy csésze rizst borítottam bele. Hát...megállt benne a kanál:(( Semmi baj, voltak kis japán csirkék az udvarban, majd ők megeszik felkiáltással kiborítottam az egészet az ablakon. Igen....elfelejtettem a szúnyoghálót. Olyan szépen csurgott le a párkányra a rengeteg paradicsomos rizs, hogy a rengetem tisztító munka mellett is "örök élmény" marad.