Ha a belső erős sugallatra hallgatva cselekszem, és megteszem, mit mondjak az illetőnek, ha rákérdez, miért kerestem meg? Mi ez az egész?

A lényeg az, hogy van egy régi ismerősöm, akivel 10 éve nem találkoztam, és nem is volt semmilyen kommunikáció közöttünk, mert elváltak útjaink. De azelőtt volt közöttünk egy alá-fölé rendeltségi viszony, mint amilyen a diák-tanár, beosztott-főnök, stb között van. Majd kb. egy hónappal ezelőtt egy "belső sugallatra" hallgatva megkerestem, és találkoztunk, beszélgettünk. Viszont azóta is van egy nagy hiányérzetem, hiányzik mint ember, mintha volna valami dolgunk együtt (NEM férfi-nő kapcsolatra kell gondolni, az kizárt, hanem mint ember-ember)ismét. Amikor találkoztunk, nagyon kedves volt ő is, és nagyon jól elbeszélgettünk. Viszont kérdezte, hogy miért is kerestem én meg őt 10 év után a semmiből felbukkanva? De nem tudtam mit mondani, csak mosolyogtam. Elég hülyén jött ki az a pár pillanat, de egy jót nevettünk ezen, és annyiban is maradt.

Most újra ugyanaz a belső érzés van, hogy találkoznunk "kell", és akárhogy próbálom kiverni a fejemből, nem megy. Már ott tartok, hogy újra keresem. De mit mondjak neki, hogy miért keresem? Igazából tényleg ez egy belső érzés, mint amikor tudod, hogy azt követned kell...

De ez most nehezebb, mert én voltam az "alárendelt", és én keresem újra...szegény meg csak csodálkozik szerintem, hogy miért?

Vajon mi lehet ez, hogy valakit ennyi év után "kell" megkeresni? Miért van az, hogy emberként hiányzik, és azelőtt 10 évig meg nem?