Álomban nagyon képtelen helyzetekben mért nem jövünk rá hogy álmodunk?

Gyerek koromban mindig beszéltem magamnak hogy ilyen nincs ez csak álom lefekvésnél is ezt mondogatam: ez csak álom ez csak álom.

És egyszer egy ilyen képtelen álomba rájöttem hogy csak álmodom, na az király érzés bármit meg tehetsz én repültem mint szupermen :)

De utánna még 2x fordult elö és soha többet :(

Már nagyon álmaim sincsenek.

Laikusként...

Az álom az agynak csökkentett módú működése. Olyasmi, mint a gépeknél a tesztelés, karbantartás, próbaüzem. Ki-be kapcsolgatják a funkcióit, egyenként tesztelik azok működését. Az álom a tudatnak a valóságtesztje, ahol a környezetet az agy készíti. A tudatot nem futtatja teljes gőzzel, néhány funkció kikapcsolt vagy nagyon gyenge.

Ezért hiába van meg az öntudatod és a szabad akaratod - mivel az agyadat használod ezekhez (és annak most sok része nem működik, vagy nem úgy működik), ezért teljesen evidens dolgok nem jutnak eszedbe álmodban. Pl. ha nagyon gyorsan váltasz helyszínt, nem feltétlen tűnik fel, hiszen az agyadban ahhoz kellene egy külön lefutás, ami nem elérhető. Még a memóriád is csak próbaüzemben van. Ezért nem emlékszünk sok álmunkra egyáltalán, és felejtjük el 90%-ban őket ébredés után.

Egyébként lehet gyakorolni ezeknek az észrevételét.

Ha ez sikerül, tudatába juthatsz annak, hogy ez most egy álom.

Nekem néha sikerül, de akkor gyakran olyan jól megy, hogy gyakran már magára a pillanatra sem emlékszem, amikor felismertem, hogy álmodom. Egyszerűen az álom úgy kezdődik (addig tudom visszamenőlegesen felidézni), hogy már az elején tudom, hogy csak álom.