Valakinek valami véleménye, észrevétele? - Érdekes álom

Próbáltam részletesen leírni, hogy könnyű legyen elképzelni.

Nagymamámék lakásában - város neve - voltam a "Kisszobában" és a Kossuth utcával párhuzamban vagy egy kissé inkább afelé, az ablak irányába néztem. Előttem egy kopaszodó, kövér férfi öltönyben és balra tőle a fia ült szintén öltönyben(úgy képzelem el, hogy nem valami minőségi zakókat hordtak, a fiún talán nagy, az öregen meg kicsi volt, ízléstelen nyakkendővel és bézs színű inggel alatta), alacsony kis asztalok mögött, alacsony kis székeken. Az asztalok világos színű kendőkkel voltak leterítve és rájuk arany órák és ékszerek voltak kirakva - gondolom azokat árulták. A bennem lévő vagyon utáni sóvárgás arra hajtott, hogy kiraboljam őket. Nem nagyon akartak engedelmeskedni és ezért kiabáltam velük. Egy vastagabb nejlonszatyorba söpörgettem az értékeket. Valahogy úgy rémlik, hogy tudtam, hogy az asztal mögött még több van dobozokban, amit nem raktak ki. Amikor nem akarták előadni őket előkaptam egy pisztolyt és rájuk szegeztem.. nem emlékszem pontosan, de ekkor valami biztosan elterelte a figyelmem, az is lehet, hogy bejött mögém vagy hozzám szólt a Lány és ezért a következő pillanatban már a fiúnál volt a pisztolyom és rámfogta. Viszonylag magas, de vékony és gyenge testalkatú volt, nem lehetett kinézni belőle, hogy szavakon kívűl bármivel ellenem merne támadni. A következő pillanatban, a legkisebb félelem nélkül, határozottan kikaptam a kezéből, vissza az enyémbe a pisztolyt és újra felé tarottam. Talán ekkor volt az a pillanat amikor ismét(?) bejött a Lány és átadott egy ajándékot.. én azt gondoltam, hogy erre most nincs időm és ráérek vele majd később foglalkozni, most nem tudok figyelni. A csomagba amit adott azért belepillantottam: finom félig áttetsző bordó szövetből készült tasak volt, benne kézműves - mindenféle gyümölcsökkel, fűszerekkel tarkított - csokoládékkal és néhány teljes alakos képpel magáról. Újra próbáltam a rablásomra koncentrálni, de ekkor valami hasonlót szólt hozzám a vállam mögül kb. két méterről: "Miért nem veszel már észre?" vagy "Miért nem figyelsz már fel rám?". Többre nem emlékszem, ezután szertefoszlott az álom, csak arra, hogy utána erősen elgondolkoztam azon, hogy akart valamit tőlem én meg oda se figyeltem rá és hogy persze ki lehetett. Nem tudtam egyből, mint az általában az álmokban az ismerősök esetébn szokás, hogy ki és sajnos nem is adtam magamnak esélyt, hogy fel - vagy meg - ismerjem. Tény, hogy amit kaptam tőle azt nagy gonddal, energiával, szeretettel készítette.. ez látszott rajta. Bántam aztán, hogy inkább a hülye ékszerekkel foglalkoztam.