Van, aki elhiszi, hogy a világunk es az emberi sorsok csak véletlenekből állnak es nincsenek irányítva? Én már nem.

Én pl elhiszem. Csak úgy random élünk bele a világba, bármiféle komoly cél nélkül.

Szüleim mindíg azt mondták, hogy segítsek sok embernek. Legyen ez a cél. Viszont annak a sok embernek mi a célja? Minél többet költsön felesleges cuccokra ? Ipone, Plazma, 4K monitor, X-box, GAER PC, utazás, BMW valóban értelmes célok az emberek életében ? :O

Véletlenre csak az okokat nem ismerők hivatkoznak, az már nagy baj, ha valaki hisz is benne.

Az okság törvénye uralkodó és kikerülhetetlen.

Más az, ha nem ismered valami okát, de akkor is hiba véletlenként hivatkozni rá.

Azt sem hiszem, hogy amit ebben az életben megtanulsz az leresetelődve majd a következő életedben hasznos lesz. Most ha igaz a reinkarnáció - ami az egyetlen lélek számára értékelhető tanulási metódus - akkor sem tudjuk előzőéletinkben tapasztaltakat, tanultakat hasznosítani.

Egy csomó nyelven beszéltünk életeink során, rengeteg szakmai tapasztalataink voltak különböző szakmákban. Most ezek hol vannak? Te beszélsz még szanszkritül? Tudod hogy építettétek azt a hatalmas piramist? Ma sem tudnánk megemelni Balbek 400 tonnás köveit. Te tudod hogyan csináltátok?

Mintha csak rólam írtál volna én amúgy hiszek sokmindenben.

És véletlen vagy nem.. De megérzek dolgokat.

Mielött felrobbant az első házunk mondtam a páromnak hogy jössz vagy maradsz de én elmegyek egy kicsit anyukámhoz hazalátogatni mert nyughatatlan érzés volt rajtam.

Pár nap multva felrobbant a ház. A kislányom ágya pont a konvektor mellett volt.

Meghaltunk volna.

Egébként haltak meg emberek abban a házban.. És lehet hogy van aki hülyének néz de sokszor történtek dolgok amikre nincs magyazázat. Mintha figyelmeztetni akartak volna. Hogy menjünk el.

Ja és amúgy szegények vagyunk mi is. A szüleim is azok voltak. Az apám alkoholista volt. Meghalt. Pokol volt mellette az életünk.

Mentális betegségben szenvedek. Pánikzavar szindrómában és szorongásos depresszióban.

Kitudja mivel érdemeltem ki mindezt..

Sors. Ilyen körülmények kellettek az egyénnek a spirituális fejlődéséhez. Nem jó a gazdagoknak se. Nekik megvan a saját problémájuk.

Itt vagyok én. Mióta élek, minden rosszul sült el, de egy olyan életet élek, amit a menyországhoz hasonlítanék. Vannak feladataim, anyagi, mentális, és szellemi, amik kihívások elé állítanak, tanulok, ennyi. Mindenki ezt csinálja a maga formájában. Neked se jobb vagy rosszabb a sorsod akárki másénál. Egyedi, ami kell.

Véletlen műve és kész. Mi más lenne? Angyalok ülnek a felhőkön és néznek és számlát vezetnek minden gazcselekedetről és jótettről, hogy aztán a következő életben jól megjutalmazzanak vagy megbüntessenek? Semmi értelme nem lenne, főleg úgy hogy nem is emlékszik rá senki miért is büntetik épp.

Amúgy meg az emberi elme olyan, hogy nagy trauma esetén megnő benne a vallás iránti igény. Persze vallás híján az ezotériához fordul, csak hogy a nyomorult létezésének valami értelmet kapjon.

Én inkább azért idegelem magam, hogy folyton próbálok jobban élni, sokat dolgozom, és mégis szűkösen élek.

A szomszédban van egy nő meg a fia 3 éve költöztek ide, 1 napot nem dolgoztak azóta, és mégis milliókat örökölnek szinte mindenhonnan, telek,ház stb.menő autóval járnak és nevetnek az ilyen hülyéken akik csak roboltolnak.

Mikor ezek este alszanak én éjfélkor végzek melóbol,mindig dühös vagyok a sorsra hogy dolgozok állandóan.

Szóval lehet ebben valami kkedves kérdező, én is becsületesen élek, és mindig is csóró maradok.