Az emberek szeretnek feszültek lenni,és örülnek a lehetőségeknek amikben a reaktivitásukat kiélhetik?

Én abban egyetértek, hogy minden reakciónk egy döntés, de legtöbb esetben ez nem tudatos, hanem az agy korábban megtanulta, létrehozott egy viselkedési modellt, elraktározta a tudatalattiban, és automatizálta, vagyis szinte gondolkodás nélküli valaszreakcióvá vált.

Tehát, például valakit gyerekkorában csúfoltak, de rájött, hogyha felemeli a hangját, netalántán agresszívan viselkedik, akkor békén fogják hagyni. Így az agya létre is hozott egy modellt az ilyen szituációkhoz, amit bármikor elő tud venni. Tegyük fel, hogy többször szüksége is volt rá. Ezzel még jobban megerősítette az adott helyzetben adott reakcióját, olyannyira, hogy már gondolkodás nélkül így fog reagálni, ha valaki elkezdi bántani. Sőt, az is elképzelhető, hogy 10 év múlva is ezt fogja alkalmazni, ha nem tanul meg egy másik modellt.

A viselkedésünk teli van ilyen automatizált reakciókkal, ami egyébként hasznos tud lenni, mert az agyunk megspórolja nekünk a hosszas gondolkodást, hogy gyorsabban tudjunk dönteni.

A probléma csak azzal van, hogy ezek a tanult modellek nem feltétlenül a (jelenlegi) érdekeinket szolgálják, pl. ilyen esetekben sem.

Tudatosan szépen lassan meg lehet tanítani az agynak az új modelleket, eldobva a régi nem működőket, ha odafigyelünk rá.

Ez inkább mentális egészség tárgyköre, nem nagyon ezo, de vannak érzelmeim, szóval tapasztalatom is velük.

Nem, nem örülök az ilyen helyzeteknek, és nem túl felszabadító, sőt néha rosszabbul is érzem magam miatta, mert tudom, hogy a reakciómmal megbántottam valakit. Meg ilyenkor leginkább tehetetlenséget érzek, vagy disszonanciát, több ellentétes dolgot. Pl egy rossz film közös kielemzésekor, ha kicsit feldühítem magam az is azért van, mert nem változtathatok a filmen, rajtam kívül álló egység, tehát tehetetlen vagyok. Vagy tudat alatt magamban keresem a problémát, hogy miért nem értem, de az emberi psziché általában úgy van beállítva, hogy a hibát magán kívül keresse, tehát, ha mégis belül van az általában hárításhoz, önmarcangoláshoz vezet.

Ha valakinek a "hisztijét" "dührohamát" abszolút közömbösséggel reagálod, még jó, hogy mérgesebb lesz. Mivel te meg sem próbálod a helyébe képzelni magad, megértő lenni, csak megbélyegzed, hogy ennek most úgysincs értelme. Ez rossz kommunikációs stratégia egész egyszerűen.

Ha így ezzel a megfogalmazással gondolkodsz, akkor feltételezem, te szeretsz felbosszantva lenni. Semmi rosszindulat, de szerintem, akkor ezt magaddal tárgyald meg, mert ez nagyon jó önismereti kérdés.