Mit gondoltok jobb tudatlannak lenni vagy a teljes tudatosságot választanátok, ami mindenre ad választ?

Tudatosság, egyértelműen! Én olyan vagyok, hogy imádok új dolgokat felfedezni, megismerni. Szeretek tanulni, és elvesztegetettnek érzek minden olyan napot, amikor nem találkozom valami újjal (és itt természetesen nem a szomszéd Mari néni pletykáira gondolok).

De teljes tudatlanságban, mindenféle ismeret nélkül, csupán ösztönlényként élni... ennél szörnyűbbet el sem tudnék képzelni egy embernek, nemhogy saját magamnak...

Az a gond, hogy a "tudatosság" nem egyértelmá fogalom. Az ezósok pl. a sok marhaságot amiben hisznek, és ezeknek a dolgoknak a térnyerését tudatosodásnak nevezik. Elég írónikus.

A valódi tudatosság az az, amikor az ember rájön és fel is fogja, hogy a világ csak matéria, nincs lélek, nincs "értelem", az élet nagy kérdéseire nem léteznek válaszok, ezek a kérdések értelmetlenek. Aki ilyen állapotba kerül, az minimum depressziós lesz és nem ritka az öngyilkosságba való menekülés sem. Persze ahhoz, hogy valaki ezt felfogja iszonyatos nagy inteligencia szükséges. Nem hiába szokták mondani, hogy a depresszió az inteligens emberek betegsége.

Aki nem érti miről beszélek, annak ajánlom a Sunset Limited c. filmet. Ott viszonylag emészthető formában van ezekről szó.

"Köszönöm végre valaki aki érti a kérdésem."

Itt mindenki értette a kérdésedet. Csak Te nem érted a válaszokat. És még az ilyen tartja magát tudatosnak...