Ugye ez normális? Vagy csak én vagyok hülye? Hiszek benne hogy figyelnek és segítenek.

Apámat 2007-be vesztettem el,mikor 2.osztályba mentem.Még nem tudtam felfogni hogy mi történt,és nem is sírtam.Anyu és a mama nagyon sírtak.Mindig kérdeztem hogy mikor jön haza,meg már elment-e dolgozni.A temetésén se sírtam.Valahogy ahogy teltek az évek rájöttem a dolgokra.Emlékszem hogy a halála előtt pár nappal anyuval veszekedtek és én végignéztem.Cukorbeteg volt sajnos,és kiment a hegyre és nem evett/ivott napokig.Utólag a kórházban elhunyt.Az évek teltek.Már vagy 2 éve hiszek ebben hogy.:kiszokok menni a temetőbe és beszélgetek vele.Valahogy ilyenkor elkap a sírás,és érzem is hogy figyelnek vagy ott vannak.Ha valami bánt elmondom nekik,és mikor jövök ki a temetőből akkor minta megnyugodtam volna,kitisztult volna a lelkem.Mindig kérek tőlük segítséget,most is a lottó miatt.Lehet sokan nem hisznek majd nekem,lehet le is FAKE-zzák,de ez igaz történet alapján megy.Érzem hogy küldenek egy jelet mindig és fentről is figyelnek rám.Ha segítséget kérek akkor furcsa,jó érzést érzek a szívem körül.Múltkor mikor borús volt az ég akkor is kimentem és beszélgettem vele.Akkor is elkezdtem sírni,és lehajtottam a fejem.Erre a nap kisütött és egy kör alakba szétnyíltak a felhők.Különlegesnek hiszem magamat.Most is kértem hogy küldjenek szerencsét,meg segítsenek,de remélem összejön.Értelmes válaszokat várok!... 14/F..