Milyen angyalos/szellemes történeteitek vannak?

Én egyszer láttam a Mennyei Sereget Jesua Ha-Nocri, El-i Jahu és Moshe oldalán, amint átkeltek a Styx folyó kénköves vizén, és a lángoló pallost hozó cherubok legyőzték Cerberust és bevették Dis pokoli városát. A Sötétség erejét pedig örökre legyőzte a mithrasi Világosság Elohim dicsőségére.

Aztán végül leálltam az LSD-vel.

Egyik ismerősöm a kórházban az ágya mellett látott két angyalt. Olyat, ami a bibliában le van írva, erősek és nagyok. És úgy, ahogy a bibliában írva van, az egyik a jobb keze felől, a másik a bal keze felől. Egymásra néztek. Most így hirtelen másra nem emlékszem.

Remélem nem lesznek olyan csúfolódók, mint az előző...

"1.válaszoló : hát gratulálok,te nagyon értelmes vagy..-.-" "

Egy hitetlen nem értheti Elohim Igéjét.

Az egyel felettem szólónak.

Már ne haragudj, de az írásodból azt veszem ki, hogy erősen egyház fanatista vagy, olyan fajta akinek gondolkodás nélkül minden a sátán műve, amire a papok azt mondják. Ám hagy emlékeztesselek arra, hogy a papok emberek, a Biblia is egy olyan könyv amit emberek írtak, két évezreden át (ha igaz) nem egy átirata, fordítása készült (ki tudja mi jött hozzá, és mi veszett el belőle), de ami még ennél is lényegesebb, mint a legtöbb könyv ezt is minden ember másként értelmez. Másként egy tiszta szívű hívő, és másként egy öncélú egyház.

Akárhogy nézzük csak egy könyvről van szó, egy alig több, mint kétezer éves vallás könyvéről.

Ennél sokkal idősebb, bölcsebb vallások is léteznek, és voltak könyveik, már amiket az inkvizíció nem vetett máglyára a tulajdonosokkal együtt, mert ugye az a sátán műve és gonosz.

Mielőtt még lehurrognál, hogy mit képzelek magamról, és hogy a Biblia igenis, Isten szavai, stb, gondolkozz el azon, hogy milyen ostoba istened lehet, ha olyan könyvet írat, ami tele van ellentmondással, nem is kell nagyon messzire lapozni benne az elsőhöz.

Bocsánat a kitörésért, de nem szeretem ezt a fajta mentalitást. Nagyon nem.

A kérdezőnek:

Hallottam már súlyos lépteket este az erdőben, ám az elemlámpa fénye nem vetült rá semmire, pedig mozgott.

Hasonló helyen és időben szélcsendben fák recsegését, először egy, majd több helyről, majd olyan hangot az amúgy (gyanúsan) néma erdőben, ami menekülésre ösztönzött.

Még kiskoromban egy göndör hajú fej sziluettjét, amint behajolt a szobába beszűrődő lámpafénybe.

S egyszer egy arc a besütő holdfényben az ágyam végénél nézett ki az ablakomon, mikor szólítottam, felém fordult majd beleolvadt a háttérbe.

Ennyi jutott most eszembe. Miért érdekel?

Csatlakoznék az első válaszolóhoz :)

A kérdezőnek pedig annyit hogy ne szívjál füvet :)