Mi lehet ez? Én miért nem tapasztalom?

A barátomék házában elég különös dolgok történnek. A villanyok fel-le kapcsolódnak, a székek maguktól átrendeződnek, a kulcsokat rendszeresen lehetetlen helyeken találják meg (néha pl a szoba közepén, a nem használt vendégszoba kozepén, a hűtőben stb) Az ajtók ki-be csapódnak éjszaka, rohangálás hallatszik, suttogás, dübörgés.

Viszont a dolog még különösebb része az, hogy amikor én ott vagyok, nem történik semmi. Néha éjszaka a barátom felkelt, hogy figyeljek, mert ő hall valami zajt, de ha felkelek, minden elmúlik. (Azt le kell szögeznem, hogy nem szórakozik, egyrészt látom rajta, hogy nagyon meg van ijedve, másrészt a szülei, a szomszédok, az én szüleim, barátaink is állítják, hogy láttak/hallottak/tapasztaltak ott dolgokat)

Az egyetlen hely, ahol velem is különös események történtek az az a szoba, ahol gyakorlatilag senki sem tud megmaradni, mert mindenki azt állítja, hogy annak a szobának olyan különös, ijesztő "hangulata" van, mintha azt üvöltené, hogy kifelé. Csak akkor mennek oda, ha muszáj, és akkor is jönnek ki amilyen gyorsan csak lehet. Ebben a szobában van több, nyitott tároló szekrény, tele mindenféle kacattal. Még a kapcsolatunk elején a barátom édesanyja megkért, hogy hozzak ki valamit és szólt, hogy az ajtót erősen nyomjam, mert nehezen nyílik. Azt is mondta, hogy ha nem találom meg pár percen belül, akkor hagyjam a fenébe. Én ekkor még semmit sem tudtam a házról, a szobáról. Mikor a kilincsért nyúltam magától kinyílt az ajtó egy nagyobb résnyire(nagyon közel volt már a kezem a kilincshez, de nem értem még el), és úgy éreztem, hogy valami vonz befelé. A szobában olyan jó érzésem volt, mintha valaki figyelne rám, törődne velem. Elkezdtem keresni azt a tárgyat, de sehol sem találtam, már mentem volna ki, mikor hirtelen leesett a polcról. Nem értem, hogyan, mert én nem értem hozzá akkor már semmihez. De nem tulajdonítottam neki különösebb jelentősséget, kimentem, és a barátom anyukájának a kezébe nyomtam a tárgyat. Ő erre elkerekedett szemmel kérdezte, hogy találtam meg, én erre elmeséltem neki mindent az ajtótól kezdve (nem tudom, miért mondtam el, pedig nem tűnt fontosnak, talán az ijedt arca késztetett rá) erre azt mesélte, hogy az ajtó nekik évek óta alig nyílik ki, a szobában rossz érzésük van, és azt az adott tárgyat évek óta nem találták már.. Csak azért küldött be, hogy lássa, én is félek-e ott.

Szóval nem tudom, én miért nem félek abban a szobában, meg úgy általában az egész házban? Mindenki más fél, dolgokat lát, hall, én meg nem.. Mi lehet ez? Mit tehetnék én, hogy a barátomék se féljenek?