Férfiak, akik már feladták a csajozást! Mikor jött el az a pont amikor azt mondtátok hogy ELÉG?

És mi lenne, ha lejjebb tennéd a nőkben a mércét?

Nem ronda nőkre gondolok, hanem olyanokra, akik nem álomnők, akik nem mindenkinek kellenek? Kétlem, ha rámosolyogsz egy kedves arcú, átlagos lányra, visszautasítana. Több szeretetet adnak, mint az üresfejű bulikirálynők.

Heh, én nemsokára 25 leszek. Apám évekig ivott és szétszedte a családot, terrorizált lelkileg, ami miatt félős önbizalomhiányos visszahúzódó srác lettem, akit állandóan kiközösítettek az iskolában. Voltak lányok, legtöbbnek jó voltam lelkiszemetes ládának, mint vonzó férfinak. Megéltem rengeteg megalázást férfiak és nők részéről egyaránt. Főiskolán se lett jobb a helyzet, szocfóbiám, szorongásom és depresszióm nagyon sokszor taszított öngyilkossági gondolatokba, súlyos önértékelési és szexuális problémákba. Sikerült nekem is már elérnem arra a szintre, hogy 2 éve egyáltalán nem ismerkedek lányokkal.

Na de feladni? Azt soha nem fogom. Lehet hogy mások nem tekintenek igazán férfinak, de én attól érzem magam igazán annak, hogy nem adom fel soha. Ha jön az apokalipszis akkor se. Én is sokat sírtam, rinyáltam, mert eleve minuszból kell felküzdenem magam nullára. Viszont egyszerűen nem érdekel, én akkor sem adom fel. Nem leszek se incel, se mittudoménmi, vagyok aki vagyok, tudom hogy lesz az életemben lány, aki önmagamért szeret, és én is őt.

En altalanos suliban sok csajnak bejottem. Es nem, nem csak a rondaknak. Csak akkor meg nem kulonosebben erdekeltek. Tehat nem csak sovarogtam, inkabb vakartam le magamrol oket.

Kozepiskolaban pedig nem volt lany az iskolaban.

Amugy 30 evesen adtam fel es koltoztem kulfoldre.

Nem (csak) a külsőddel volt a baj. Gondolom tökös, jó dumás, magabiztos, domimáns, humoros sem vagy. Ezek legalább annyit számítanak, mint a külső.

És meg sem merem kérdezni, hogy a külsődből kihoztad-e a maximumot. Jártál legalább pár évig kitartóan edzőterembe? Öltözködés, frizura, arcszőrzet, testszagok, testszőrzet, stílus? Ezekből kihoztad a tényleg maximumot?

A csajozás a helyesebb arcú srácoknak sem annyi, hogy "magukat adják", hanem nekik is ezekre a fentiekre mind rohadtul oda érdemes figyelni

Pár éve. Próbáltam ismerkedni, udvarolni, stb. Jelzem, hogy magas vagyok, normálisan nézek ki, sokak szerint jóképű, vonzó. Nem úgy, mint Brad Pitt, de nem vagyok visszataszító. Na, a lényeg: Írtam egy kézzel írt bemutatkozó levelet, amiben megkértem a kiszemelt (teljesen átlagos) hölgyet, hogy ha semmit nem akar, akkor is tiszteljen meg azzal, hogy válaszol, és ír legalább egy NEM-et. A levél tévedésből egy csúnya, kövér, tramplihoz került, és még ő sem válaszolt!!!

Ekkor döbbentem rá, hogy a nők irreális elvárásainak képtelenség megfelelni.

Múlt hétvégén buli után meghúztam egy csajt. Utána egész ma reggelig úgy gondoltam, én feladtam a csajozást, elég volt. Ma este újra buli lesz, úgy döntöttem újra kezdem:)

Fel a fejjel fiúk, vannak még csodák:)

Már tizenévesen tudtam, hogy fölösleges erőltetni, mert még egy tetves csókra sem lesz soha lehetőségem.

Mint kiderült még alá is becsültem a szenvedésem. A huszaséveim borzasztóak voltak. Teljesen leépített az élet mentálisan.

Bár az is igaz, hogy nem hittem volna, hogy ilyen sokáig fogok élni, mindig is bíztam benne, hogy sikerül majd legkésőbb 25 éves korom körül megölnöm magam.

30F