Szerintetek az rossz előjel, hogy olykor tartok attól, hogy a férjem hogy fogja lereagálni, ha lesz babánk?

Eleg para, h 30 evesen csak a haziasszony szerepet toltod be es nem melozol. Lehet szegeny pali attol fel, h nem lesz eleg a penze 3 fore (mert biztos nem a baba mellett kezdesz el dolgozni...)

Vakon rohansz a vesztedbe.

Igen, rossz előjel.

Egoista ember aligha lehet jó szülő.

Nemcsak az étkezésről van szó. Hanem pl. hogy amikor hazaér és arra vágyik, hogy meghallgasd, akkor odajön egy kis totyogó, aki azt akarja, hogy őt hallgassák meg, őrá figyeljenek. Namost egy gyerekszerető önzetlen ember ilyenkor félrerakja a saját vágyát, és mosolyogva foglalkozni kezd a gyerekével. Egy egoista meg? Esetleg ráordít a gyerekre, hogy hagyja békén.

Vagy pl. hogy a szex sem lesz olyan önfeledt, ha bármikor felsírhat, később átjöhet a gyerek. Na meg, szülés előtt és után egy darabig nincs szex vagy legalábbis behatolás nincs. Ezt hogyan viseli egy egoista ember? Szerintem rosszul.

Én azt nem értem, hogy mi a francért akarsz gyereket vállalni egy olyan emberrel, akit te magad is úgy írsz le, hogy egoista.

Lehet, hogy megbántalak, de talán a szemed is felnyitom. Szerintem te nem ettől a pasitól akarsz babát, hanem simán csak akarsz egyet, mert már 30 vagy, és tudod, hogy innentől egyre nehezebben jöhet össze. Boldog vagy te ezzel az egoista emberrel?

Én azt gondolom, hogy ennek a pasinak nem szülnék. Mi a férjemmel egyenrangú partnerek és szülők vagyunk, rengeteget segít, kiveszi a részét a házimunkából, imádja a lányát, nem kell könyörögni neki, hogy foglalkozzon vele (sőt :D Néha már nekem kell kiimádkoznom a kezéből, mikor már nagyon feszül a mellem, hogy etessem), és még így sem könnyű, pedig áldott jó természetű, nyugodt babánk van. De ez csak az egyik oldala, hogy mennyire nehéz/könnyű a babázás, a másik, hogy minek vállalnátok gyereket, ha ő nem akarja? Mármint, a leírásod alapján belemenne, mert "úgyse neki kell vele foglalkozni", de attól még, hogy nem ő gondozza, éjszaka igenis őt is fel fogja ébreszteni, napközben a totyogós hozzá is oda fog menni, amikor már beszél, neki is mondani fogja vég nélkül a mondókáját, nem tudja ebből magát teljes egészében kihúzni. És ha idegesítik a gyerekek, a sajátja még inkább idegesíteni fogja, mert őt nem csak havonta fél órára látja, hanem vele él egy háztartásban, minden egyes nap meg kell küzdenie majd vele. Nem beszélve a te bizonytalanságodról, ami aztán főleg rányomja a bélyegét az egészre.

Szóval, röviden: ennek a pasinak én nem szülnék a helyedben, akárhogy is nézzük.

A leírás alapján amikor te vesegyulladással fekszel negyven fokos lázban, az egyéves gyerek megállás nélkül zokog, a férjed elmegy a hétvégére a haverokkal, mert neki jár a pihenés.

Ha neked így jó lesz, akkor adok néhány tanácsot:

- a szülés után amikor még ott van egy seb a vaginádon, de a gyerek három óránként felkel, szóval te napi négy órákat alszol, addig ne feküdj le aludni, amíg nem szopod le a férjed legalább egyszer. Amikor letelt a kötelező várakozási idő, akkor is szexelj vele, ha sírni tudnál a fájdalomtól.

- ha nem foglalkozol a gyerekkel mert főzöl a gyerek üvölt, ha foglalkozol vele, de nem főzöl, a férjed üvölt. Mivel a férjeden múlik hogy éhen halok e, hagyd a gyereket üvölteni, és szolgáld ki a férjed mosolyogva.

- a napi négy óra alvásidőből csípjél le eleget ahhoz, hogy mindig szexi és gyönyörű legyél. NE HÍZZ MEG. INKÁBB A HALÁL MINT HÁROM PLUSZ KILÓ.

Sok boldogságot :)