Az örökké egyedülállók potenciálisan áldozatok? Vagy rosszúl látom?

1.

De ha valaki idősen jut ilyen sorsra annak legalább ottvannak a szép emlékei és általában mosollyal az arcán hal meg, míg akinek semmilyen boldogsága nem volt, az nem. Most nem családra vagy kapcsolatra gondolok, hanem bármilyen boldogságra, ami tartós.

3.

De ha abszolút nincs, akkor már fiatalon a halált várod, kevés vagy nem létező szép emlékekkel, ami rosszabb.

Meg most feltételezem, hogy a kapcsolat alatt azt érti a kérdező, ahogy szeretik egymást a felek, tehát boldogok. Ott, ha meghal valamelyik a másik onnantól úgysem lehet boldog igazán, ritka az ilyesmi, de létezik. Onnantól már a körülményektől függetlenül a halálra készül, lehet neki kastélya meg ilyesmik, a halottat akivel szerették egymást, nem pótolhatja semmi. Persze rosszabb egy öregek otthonában rohadni, de akkor is, belül nem sok különbség van, maximum a külsőségekben.

5.

Azért nem minden idős ember alkoholista vagy soviniszta. Alkoholisták közül elég kevés éri meg ezt a kort. Nagyszüleimnél pl. nagyapáim nem voltak alkeszek, egyik nagyszülő-pár együtt sorvad el, és akármilyen szar is minden, mégis ottvannak egymásnak, harmóniában. Egészen addig amíg az egyikük meg nem hal, addig egymásra figyelnek és van egy kis plusz az életükben, mégha nem is olyan klasszik szerelem, mint a fiataloknál.

Másik nagyszüleimnél az életben maradt fél teljesen széthullott a temetés után. Pedig nagy ház, milliók a zsebben, jó életkörülmények.

7.

Ez nagyjából így van, de nem feltétlen kell ehhez gyerek, elég egy jó - tényleg jó, nem csak megjátszott - kapcsolat vagy egy tényleg összetartó baráti kör, esetleg testvéri kapcsolat.