Lányok! Amikor szexisebb, merészebb ruhában (kivágottabb felső, miniszoknya-csizma, stb. ) mentek az utcán, plázákban, akkor figyelitek, hogy megbámulnak a férfiak titeket?

Én nem szoktam ennyire kihívóan öltözni, de mikor csinos vagyok, akkor néha figyelem, hogy megnéznek-e :)

Kicsit növeli az önbizalmamat, viszont némelyik bunkó pasi inkább önbizalom romboló, mikor úgy néznek rám mint egy darab húsra, vagy be is szólnak valamit...

Nem figyelem, de észreveszem. Egyébként én pont az ellenkezője vagyok: nyakig érő póló, hosszú földig érő szoknya és még így is az összes pasi bunkó módon megbámul. Én személy szerint rühellem, lassan már krumpliszsákot fogok magamra húzni. El nem tudom képzelni mi ebben a jó (nem vagyok leszbi, csak marhára unom a beszólogatásokat, és hogy mindig bámulnak)

Azt meg pláne szemétségnek tartom, amikor a barátnőjével megy kézen fogva és nekem kacsingat...nem egy ilyen fordul elő. Bunkók a pasik, na.

00:03

egyetértek veled.

amúgy sem értem a pasikat/férfiakat miért annyira feltűnően megbámulni egy nőt..ez bunkó szokás

Engem ha megbámulnak nem is nézek oda,inkább sietve elmegyek.Legyen már bennük tartás ,jobban értékelném ha megszólítana,nem csak bámulna mint valami kv@t..ez a véleményem

00:03-as vagyok

Teljesen egyet értek veled! (utolsónak)

Ha csinosabban, vagányabban, stílusosabban, igényesebben vagyok felöltözve, akkor főleg a nők bámulnak meg jobban, nem a férfiak. Nem én vettem észre, hanem a pasim - de azóta néha figyelem, és tényleg így van.

Hogy a pasik bámulása mivel függ össze, azt még nem sikerült beazonosítanom; sem a ruha kihívóságával, sem feltűnőségével vagy stílusosságával nem mutat összefüggést. Konkrétan néha olyankor keltem a legnagyobb feltűnést, amikor leadásra rohanok vagy onnan jövök mosatlan hátrakötött hajjal, kinyúlt agyonmosott topban, másfél számmal nagyobb szanaszétkopott aljú farmergatyában, öklömnyi karikákkal és esetleg háromnapos sminkmaradványokkal a szemem alatt.

Egyébként pedig az, hogy a pasik az utcán megbámulnak, beszólnak stb., tinilány koromban még szimplán csak iszonyúan kínos érzés volt, aztán ez egyre inkább felháborodásba és alig fékezhető dühbe ment át. Nagyon megalázónak tartom, hogy mustrálnak, mint egy árucikket, és ha tehetném, tűsarkú cipővel tökönrúgnám az összeset, aki ilyet tesz velem. Húúú, még leírni is jól esett, wow.

Szemezés, az más - aki ilyesmivel próbálkozik, az már _velem_ próbál kommunikálni, szóval az már olyan érzés, mintha emberszámba vett volna, elvégre a figyelmemet keresi... és ha szimpatikus az illető, minden további nélkül viszonozni szoktam.

Vicces módon mindezek ellenére a legszimpatikusabb utcai "pasipróbálkozást" teljesen nyilvánvalóan a hátsóm válotta ki: a pizzásfiú a koliajtóban utánam szólt, én meg megfordultam, nem értettem, amit mondott, azt hittem, valakit nem tud elérni és meg akar kérni, hogy szóljak neki. Erre nagyra nyílt bociszemekkel, halál ártatlan és nyílt arccal megismételte, hogy szeretné elkérni a telefonszámomat. Amit fél perccel korábban nyilvánvalóan a s**ggemtől próbált megszerezni, mert hát ugye geometriai okokból mást nem nagyon láthatott belőlem. Fogalmam sincs, miért nem háborodtam fel ekkora pofátlanságon - komolyan mondom, ha nem lettem volna foglalt, talán még meg is adtam volna neki, amit kért.