Tényleg én volnék a “rosszfiú”?

A párommal egy éve vagyunk együtt. Most év elején megtörtént az első külföldi utazásunk (belföldön már jártunk több helyen is). Még tavaly nyáron vetette fel, hogy utazzunk el és én boldogan mondtam igent nyilván.

Az ikertestvére Velencén él és rendszeresen járt ki hozzá az elmúlt években, most is ez volt a terv, mert mondta a tesója, hogy legyünk náluk, ha megyünk ki.

Kimentünk, én ezerrel rákészültem, hogy megnézek mindent amit csak tudok, mert Velence mindig is bakancslistás volt nekem. Így is volt, sétáltunk sokat megnéztünk sok szép helyet, de csak a párom és én, a tesóját is hívtuk, de ő nem akart jönni mert inkább pihent volna a heti meló után, fáradt volt. Ettől még volt olyan, hogy este elmentünk együtt sétálni a környéken szétnézni, de olyan is, hogy ő ellépett egy munkatársához estére sörözni.

Nagyon jól éreztem magam és totál feltöltődve jöttem haza. Itthon aztán a párom szembesített azzal, hogy az öccse berágott rám és negatívan áll hozzám eléggé, mert nem programoztunk közösen. Nem értettem, mert ugye mi hívtuk, hogy jöjjön, de akkor meg nem akart. Aztán kiderült, hogy azt várta, hogy párommal tesósan bekockulnak a lakásba egész hétvégére meg tévézünk.

Erre azt mondtam, hogy nem azért megyek ki Velencére, hogy üljek a szobában egész nap és hogy egy fikarcnyi szó sem esett róla, amiből nekem ilyen tervekre kellett volna asszociálnom.

A párom mondta, hogy nem hibáztat, mert félreértés volt ez az egész, nem lett letisztázva, hogy pontosan milyen jellegű kirándulás is ez. Azóta az öccse fúj rám ezerrel és átnéz rajtam, ha találkozunk.

Tényleg én vagyok a hibás?