Van még valaki rajtam kívül, aki boldogtalan a házasságában?

Amikről tudok a legtöbb esetben a családot terroizáló férj/"apa" miatt pokol az egész.

Máshol meg a kirakatban idilli minden, ott csak 4 fal közt megy ugyanaz es lightosabban. Pl a férj beleszol a mosogatásba, a nő öltözködésébe is, munkájába is, minden esetben kritikusan degradálóm, a gyerek se lehet önmaga soha, de sorra vállalják így a 3.gyereket is es idilli családi fotók.

Aztán máshol 27 éves apuka 40 es anyuka, a nő "véletlen" esett teherbe, hát tiszta "boldogság" lehet egy pasinak így a "gyerekkora" hirtelen házason.

Aztán tudok olyanról nem egyről ahol a férfi egy az egyben házicsicska. Szerel javit minden pénze a nőé. Nekik ez boldogság.

Amugy fura ez hogy egyik embernek x dolog boldogság másiknak ugyanaz az x dolog terror és pokol.

Egyesek úgy élnek hogy beteges szinte, de nekik ez jó. És hát ez számit csak.

Csőlátás csak.

Tapasztalatlanság is kivalthatja hogy egyszeruen azt se tudja mi az hogy jó es nem látja azt, hogy ő most miben van benne.

Pl nekem az egyik barátom félévent ha mondta hogy szeret és egy ölelés is olyan volt hogy ritka pillanat. Évekig jártunk így szereteben szerelemben ez volt a normám is mdllette

Aztán lett egy olyan barátom aki viszont naponta mondja hogy szeret allandóan ölel és még veszekedések alatt is fontosnak tartja ezt erősíteni mondja és viszont akarja hallani is, hogy akkor is szeretjuk egymást ha törik szakad is ha háború van is. Mindig

Na akkor kezdtem én még máshogy látni az exem és a korábbi kapcsolatom hogy az ehhez képest szinte érzelmi sivárság volt de én ezt nem is tudtam..én abban boldog voltam. De ma már ennyi érzelmi elhalmozás után visszamenni abba hogy fel kell szinte írni mert az szinte ünnepnap, ha egyszer is kinyögi hogy szeret, már teljesen más szemmel látom.

És ez akár szexre társiasságra bajtársiasságra egyuttműködesre csapatmunkára bármire kivetithtő.

Hogy boldpg vagy valamiben de csak mert nem is tudsz arrol hogy amiben vagy annak köze sincs a boldogsághoz, csak te azt hiszed hogy van

Birom azt mikor mások mások baját kalváriáját akarnák kihasználni hátha akkor esélyük lesz.

Mimt a dögkeselyűk. Minel rosszabb valakinek abban egyől lehetőségeket kezdenek el keresgélni a maguk malmára.

Az ilyenek miert nem olyanokra nyomulnak vagy olyanokkal kezdenek akik rendben vannak életerősek és fittek boldogok?

Miért az épp maga alatt levő, szerencsétleneket spécizik ki maguknak?

Önmagukkal szemben ez nem kudarc hogy csak azért foglalkozik velük valaki, mert az epp gyenge vagy mert épp annak vigasz kell vagy mert épp menekül(lsd ukránfétisesek) vagy mert epp szenved?

Nem zavarja ezeket hogy nem egyensulyban levő embertől akarnak magaknak esélyeket, hanem abnol hogy szenved vki?

Mint vmi önsorsrontás az egész.

De téged nem zavar ha vki csak azért írna mert épp maga alatt van vigasz kell vagy ezek?

És ezen alapszik a dolog?

Csak "sérülteknél" vagy esélyes hogy ezek neked a sanszok?

Amugy mindenkinek eloszor az életét önmagát kéne rendbe tennie es mar kiegyensúlyozotan beleugrani másba.

Azok a kapcsolatok amikben csak vigasz potlék vki es ezt a másik hasznalja ki, és így kölcsönösen kihasználják egymást, azok nem kapcsolatok.

Egyik menekül vagy kapcsfüggő vagy épp rossz passzban van, ami a másiknak meg pont kapóra jön és ilyenekre csak le mert valoszinű másoknak -akik épp rendben vannak önmagukkal -nem kellene. Hát ez "beteg".

En pl rühellem azokat akik arra várnak mikor szakítok mikor sírok mikor török már össze hogy na majd akkor talán eljön az idejük..és ez nekik az örömük ami az én bánatom.