Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Akiket elhagytak másért, hogyan dolgoztátok fel?
Nagyon hosszú, ezért nem írom le a teljes történetet. Rengeteg hazudozás, hitegetés (részemről pedig küzdés, harcolás, gyötrődés) után elhagytak másért. Itt vagyok egy másfél ével gyerekkel. 4 hónap telt el, de napi szintűek a sírások. Negatív lett az aurám, a gyermekemben sem látok örömöt. Kezdett jobb lenni minden, majd egy esemény hatására visszaestem. Öngyilkossági kísérletem volt. Ezután rájöttem, hogy ez azért túlzás. Ezután annyi energiám sem volt, hogy fürödjek vagy a gyereket megfürdessem, kivigyem a játszótérre.
Beláttam, hogy ez így nem mehet tovább. Nem hanyagolhatom el magunkat. Felelős vagyok a gyermekemért és saját magamért. Van segítségem, anyukámnál élünk. Neki elmondtam mit tettem, illetve hogy nagyon visszaestem és depresszióra gyanakszom.
Pszichológus mit fog mondani? Szánalmas vagyok, ezt belátom.
#1 tudod 4 hónap kellett, hogy meg tudjam egyáltalán fogalmazni, mi is történt. Belelökött egy gödörbe, mikor legelőször flörtölni kezdtek. Azonnal lebuktak. Majd egyszerűen magamra hagyott. Botlás volt, sajnálja. Dehogy sajnálta. Minden nap írogattak. Éreztem is. Néha dobott le 1-1 falat kenyeret a gödörbe, hogy reménykedjek. Amikor megpróbáltam kimászni, visszalökött. Később tök nyilvánosan csalt. Mondván lakótárs vagyok meg morci. Persze a napi szex az bezzeg jó volt. De mégis, hogy változtathattam volna bármit is egy baromi mély gödörben egyedül? Elkezdtem küzdeni, harcolni, változtatni. Újrakezdtük. Tartott ez addig, amíg ki nem derült, hogy válik otthon a szerető. Azonnal rohant vissza.
Hogy a francba tudtam ennyire megalázkodni valakinek? Nulla tartással, rettegve, egyedül egy gyerekkel itt állok és egyszerűen nem tudom elhinni.
Ez van, kitartást.
1-es vagyok ismét.
Kísértetiesen hasonló a sztori nálam is. Egy hajóban evezünk, úgy érzem. Én sem tudom, hogyan lehet/tudom ezt feldolgozni.
Borzasztó lehet Neked is. Sajnálom.
Nekem ami segített kicsit, hogy elkezdtem magammal többet foglalkozni és próbálok nem minden percben erre az egész lehetetlen helyzetre gondolni.
Sportolok sokat, alakítom magam, zenét hallgatok, olvasok, új helyekre járok, stb. Próbálok mindennel terelni, hogy ne essek a gödör mélyére.
És persze a gyerekekkel foglalkozom, anyjuk helyett is apjuk vagyok. A kisebbik lányom amennyi energiát elvesz, azt hatványozottan vissza is adja a maga kis módján szeretetben. Kvázi ő tart életben.
Kitartást kívánok én is neked!
válasza:Engem is elhagytak már, hát magam alatt voltam 2 hétig.
Utána meg 4 évig bizalmatlan voltam, megvetettem a férfiakat.
Csak annyit hogy ma már hálás vagyok hogy így alakult.
Soha nem ismertem volna meg a férjem ha a másik nem lép le.
Nem volt se jóképű, se okos, se férfias.
És most olyan férjem van aki boldoggá tesz és tényleg nagyon szeret.
Tényleg azért történt , mert valami sokkal jobbat tartogatott nekem a sors.
Engem sosem érdekelt a pénz, de most tanulhatok, vásárolhatok, vállalkozásunk van.
A másikkal meg csak a haverokról szólt a kapcsolatunk…..
Sokkal jobbat fogsz kapni mint aki elhagyott.
válasza:sajnos vagy nem sajnos gyerek lett belőle.
szerintem menekülj a munkába és a gyerek nevelésbe foglalkozz a gyerekeddel és magaddal is.
válasza:Az esetek felében másért hagyják el az embert.
De ha nem is rögtön másért, akkor is lesz utána más.
Szóval ezen nem agyalok sokat mert egy a lényeg, hogy szakított.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!