Szerintetek mit gondolhat/érezhet ez a lány (részletek lent)?

Eleve nem úgy indult az egész, ráadásul elég nagy a földrajzi távolság is köztünk. Másrészt azt se tudtam, hogy ilyesmin töri a fejét, pont az volt a lényeg, hogy mennyire gátlásos a fiúkkal, meg hogy neki senki sem udvarol stb.

Igen, ő is mondta, hogy jó, hogy megbízhat bennem, és olyasmit is elmondhat, amit másnak nem. Az elején azt is mondta, hogy jó, hogy én csak barátkozni akarok, meg segíteni neki, nem pedig nyomulni rá és kihasználni. Egyrészt tehát tényleg valamiféle barátság ez az egész. Másrészt meg nem tudok elvonatkoztatni a többi kijelentésétől, ami mögött viszont némi vonzalmat vélek felfedezni. Nem hinném, hogy a külsőmmel baja lenne, és szerintem ő nem az a típus, akit pont ez érdekelne, mert ő is elég sok sérelmet ért meg, a fiúk nem nagyon érdeklődtek utána stb. Attól is tart, hogy nem fogják tudni elfogadni őt, a "barátjának" is nehezen nyílik meg. Én viszont említettem neki, hogy elfogadható és szerethető, és hogy nem ér kevesebbet másoknál bizonyos problémák miatt. Sőt kissé burkoltan azt is leírtam neki, hogy külsőleg is tetszik. Nem akartam nagyon rámenős lenni. Egyszer arról is volt szó, hogy sok olyan lány tetszett nekem, akiről később kiderült, hogy van barátja. Erre azt írta, hogy az még nem jelent semmit, és hogy nem biztos, hogy egy ilyen kapcsolat jól is működik. A végén hozzátette, hogy "remélem, érted", és kirakott egy mosolygós szmájlit. Nem akarok belemagyarázni semmit, de szerintem ezeket az utóbbi reakcióit akár "kétértelműen" is fel lehet fogni, mintha akár magára (vagy kettőnkre) is vonatkozhatna.

Igazából attól tartok, hogy megijeszteném őt. Vagyis nem tudom konkrétan, hogy ő érez-e és akarna-e valamit. Lehet, hogy tényleg csak barátkozni akar velem, miközben azért valamiféle "vonzalom" benne is kialakult. Vagy nem tudom...