Hogyan lábaljak ki ebből a reménytelen helyzetből?

Egy éve jött a sulinkba egy srác és nekem azonnal megtetszett. Az elején nem igazán érdeklődött irántam, de úgy adódott, hogy elkezdtünk beszélgetni.Egy-két napra rá rám írt facebookon és nagyon jól elbeszélgettünk, a végén már minden nap rám írt és beszéltünk, a suliban is nagyon sokszor odajött, néha random megölelt, megfogta a kezem és én teljesen beleszerettem, bár végig megtartottam a három lépés távolságot. Elmentünk együtt szórakozni végig puszilgatott és a végén csókolóztunk is. Röpködtem az örömtől, hogy végre nekem is összejön valami. Aztán egy hét múlva kaptam a hatalmas pofont, barátnőm mondta nekem, hogy a fiú nem érez irántam semmit pusztán jól szórakozik és vigyázzak vele. Teljesen sokkolt a dolog és sokat sírtam is miatta. A srác persze ugyanúgy viselkedik továbbra is. Nagyon ostobának és naívnak érzem magam, de ha velem van képtelen vagyok ellenálni, folyton őt keresem mindenhol. Mondjuk sose mutattam igazán, hogy odalennék érte,fenn tartottam a látszatott, hogy nem szerettem bele. Fogalmam sincs mit tegyek, hogyan lépjek túl ezen, főleg, hogy szinte minden nap látom.Ráadásul a remény is ott motoszkál bennem, hogy mivan, ha barátnőm félre értett valamit vagy a srác a csalódás elkerülése végett mondta, talán szégyelli nem tudom, de szörnyű érzés.