Az unokatesómtól felfordul a gyomrom. Mit tehetnék ellene?

Van egy srác, aki születési rendellenességgel született: alig tud beszélni, járni, mozogni is alig. Eddig nem is lenne vele problémám, de rámstartolt. Ha tejesen hétköznapi pasi lenne, akkor sem kellene, de mivel teljesen el van szállva magától (azt hiszi, mert ő beteg, neki mindent lehet, minden jár neki - per pillanat még én is- ), akármenniyre is sajnálom a helyzete miatt, de a leghőbb vágyam, hogy békén hagyjon. Többször járkált hozzám (pedig világosan megmondtam, hogy én nem akarok semmit), és egyszer elejtette, hogy lefeküdt egy lánnyal, aki aztán megcsalta, stb. Ahogy beszélt róla, rájöttem, hogy az unokanővéremről beszél, akivel elég jóban voltunk mindig. Eddig is tudtuk, hogy van valami perverziója, mert mindig a különleges pasik vonzották (ágyba bújt már -amiről tudok- négerrel, kínaival, a tanáraival, sőt, amióta dolgozik, még pár tanítványával is). De ez most még nálam is kiborította a bilit, pedig aránylag toleráns vagyok vele szemben. Egész egyszerűen megundorodtam tőle. Most nem tudom, mit kezdjek vele, ha legközelebb találkozunk. Nyilván nem mondom el neki, hogy tudok erről a dologról, de nem hiszem, hogy ugyanúgy tudnék ránézni, mint eddig. Pedig tényleg sajnálom, mert elég jóban voltunk eddig. Mit csináljak?