Számotokra fontos, hogy mi a párotok hivatása?

Igen, pl. a rendőrökkel szemben van előítéletem a saját negatív tapasztalataim alapján, de ismerkedésnél az adott emberre lennék kíváncsi, ha átmegy a szűrömön, nyilván nem lesz gond a hivatása. Minden hivatást lehet úgy csinálni, hogy az korrekt legyen és ellentétesen is.

Itt jellemzően fiatal korosztály és vagy kevés önismerettel rendelkező emberke válaszol, aki elmondja, hogy elvben hogyan viselkedne, de valójában fogalma sincs ténylegesen hogyan viselkedne adott szituban, mert kevés élettapasztalat van és kevés tapasztalata önmagáról. Így sokszor az elviek és a gyakorlat egész más képet mutat. De ezt általában le is szokták pontozni.

Úgy tartom,hogy a munka sohasem szégyen.

Max annyi,hogy megkérdezném "Miért??? Hogy jött ez?",ha patológus,vagy inszeminátor lenne.

Bizonyos szinten fontos.

Ami nekem visszatetsző:

-tudom, leírtad, de azért fontosnak tartom kiemelni, hogy az nálam ki van zárva, ami erkölcsileg kérdőjeles... betörő, "fizikai" behajtó, illegális üzelmeket folytató ember, strici, hímringyó

-kamionos (tudom, előítélet, de amúgy sem bírnám azt, hogyha együtt élünk is, heti 1x látom max.)

-főállású szerencsejátékos (akármilyen profi is, a szerencse is belejátszik, és nem akarom, hogy ilyentől függjön az anyagi biztonságunk - mielőtt valaki belekötne, én is dolgozom, de azért ma már sajnos 2 ember fizetése kell egy háztartás fenntartásához a legtöbb esetben)

-bokszoló, focista

-közmunkás (2diplomás értelmiségiként elvárom, hogy a páromnak legalább egy szakmája legyen, vagy legyen rendes munkája... és nem olyan helyen lakom, ahol nem lehetne találni, ha valaki keres... kulturális közmunka az még belefér)

Ami imponál:

-pilóta

-zenész, színházi színész, író, képzőművész (ha mellette nem ilyen teljesen életművész, gyakorlatiatlan ember)

-séf

-kreatív marketinges, szövegíró, PR-os (de ebből sem az agresszív fajta)

Amúgy párom adminisztátor. A lényeg, hogy nem kell szégyenkeznem miatta, és rendesen dolgozik.

Egy dolog a szakma/hivatás, és megint más a munkahely. A páromnak például nagyon szép szakmája van, szereti, sokat tanult, ért is hozzá, és egy éve mégis olyan munkahelye van, ahol rosszul érzi magát, kedvetlenül megy be, feszült, de kénytelen csinálni, mert nem válogathat.

A kérdésre válaszolva, a szakma nem annyira fontos, de az elvárás, hogy egyáltalán legyen szakmája.

Nincs hivatásom, vagy szakmám.

Munkám van, amit pénzért csinálok, semmi másért.

Egyébként egy multinál vagyok menedzser, utálom az egészet, mert kiöl belőlem minden kreativitást és szarlapátolás az egész, de lényegesen jobban keresek egyedül, mint egy átlag magyar család.

6: Igen, de a maradék 25%-b atartozó emberhez a 25%-ból kikerülő pár illik.

Más a munka és más a hivatás.

Attól hogy most gumicukrot árulok, még lehetek vérbeli táncos.:)

És a személyiségemhez több köze van annak, hogy táncos vagyok, mint hogy gumicukorárulásból van a pénzem. Nem?

16: Nem mész el fizetésnélküli szabadságra, amialatt helyettesíthetlek?:)

Addig feltöltődöl, regenerálódol kicsit, én meg keresek egy kis pénzt.:)

A párom ács, és szeret az lenni. Ettől függetlenül sokszor hulla fáradt, nem fizetik meg jól vagy más problémák adódnak. De alapvetően büszke magára ha egy nagy volumenű munkát szépen megcsinál és látja a megrendelő elégedettségét.

Én tanár vagyok. Szeretem a gyerekeket és szeretek tanítani, de a mai magyar iskolarendszer tönkre tesz, gyűlölöm a felesleges adminisztrációt, aki nyolc órát húz le egy irodában nem érti mért vagyok kimerült 6 tanítási óra után. Ettől függetlenül büszke vagyok a hivatásomra, csak jó volna ha az iskolákban kreatívabb, örömtelibb légkört lehetne teremteni.

Számomra vonzóak az alkotó foglalkozások: művészet, építő ipar stb és a segítő foglalkozások: tűzoltó, mentős, ápoló, tanár, szociális munkás.

Ami nagyon nem tetszik: kamionos (mikor látom?)hentes (utálom a hús szagát)és a lélekölő munkák amit elve utál (gyártósor, pénztáros, eladó)