Az normális dolog, ha azért nem akarok párkapcsolatot, nehogy sérüljek?

Asszem erre mondják hogy Jobb félni mint megijedni:) ám én is igy vagyok ezzel.

Párkapcsolatot eleve olyannal alakíts ki szerintem, akit szeretsz, és látod rajta, hogy ő is téged. Ha időközben netán elromolnának a dolgok, akkor a szép percekre, pillanatokra emlékezni fogsz, amit együtt töltöttetek, tehát nem volt hiábavaló.

*Összejönni már azt választasz, magadtól, akit akarsz (és ő is akar veled lenni és párt alkotni természetesen) Tehát az nem olyan, hogy belecsöppensz egy közösségbe, pl mikor új iskolába, vagy új osztályba kerül az ember, hanem ott már csak azzal vagy kettesben, akit te választottál magad mellé, magadnak társnak, tehát nem feltétlenül, vagy hát jószerével nem egy kirekesztő közeg, hanem aki szeret, akivel kölcsönösen jó nektek