Miért ítélik el az emberek az olyan 30 feletti férfiakat, akik nem akarnak párt, sem feleséget, családot, sem gyereket?

Én azokat ítélem el, akik képtelenek az önálló életre és harmincvalahány évesen még a szüleik vérét szívják otthon.

A gyerekvállalás, családalapítás egyéni döntés, ha valaki nem akarja, ne tegye.

Nálam már leszoktak arról hogy le buz?zonak, egy ideig ezzel piszkáltak, de aki erősen bántott legutóbb elhívott volna hogy kaszáljam le neki a füvét! Persze nem tettem, szval idővel lazábbra fogják venni.

Feljárok sörözni, ha kell matára iszom magam de! mindenem megvan ami nekem kell! soknak aki cseszegettett, jóformán csak a gyerek meg a "nincs pénz semmire se" beszólások vannak, csak annyival vannak előrébb hogy asszony meg gyerek van.

Én is szüleimmel vagyok, ha nem lesznek magamnak megoldom a dolgokat, vagy fogok egy lányt és kész, most is lehetne de monogám típus vagyok, elvagyok magammal, nem vagyunk egyformák, ennyi, ez van!

"éltem külön egyedül és úgy érzem sokkal nehezebb úgy az élet"

Nem mondod, nem tartottak el, nem főztek-mostak rád és nehezebb volt?

Előre is bocsánat, ha valakinek az érzékeny pontjára tapintok, de a szülők sem élnek örökké.

Amikor itt az idő, ezzel mindenképpen szembe kell majd nézni.

Fú, de rohadt szánalmas vagy, apám.

Semmi baj azzal, hogy nem akarsz feleséget, gyereket, de ez a lusta disznó kölyök állapot undorító. Szegény édesanyád.

Azért az Életnek ennél komolyabb célokról kellene szólnia.

Amikor meghalunk, már késő azon gondolkozni, hogy (a kényelmünk érdekében) elpazaroltunk egy egész életet.