Hány éves korig érdemes várni a nagy szerelemre és mikor érdemes megállapodni nélküle is?

Még fiatal vagyok, és viszonylag komoly kapcsolatban, tehát duplán nem érint a kérdés, de én így azt mondanám, hogy 35-40 éves korom között, ha van olyan ember, aki hasonló temperamentumú mint én, és hasonló elvárásokkal vág bele az egészbe (kis szerelem, szeretet, békesség, nyugalom), akkor megállapodnék mellette. Más kérdés, hogy ez sem egy biztos dolog, hogy egyáltalán ilyen párom lenne, illetve ehhez már előtte együtt szeretnék lenni vele több évig, de megállapodnék.

Én nagyon békés és megalkuvó ember vagyok, és az otthonomnak is egy ilyen békés, nyugodt helyet képzelek el. Képes vagyok mindenkit szeretni, és ha a másik nem túl temperamentumos, akkor gyakorlatilag nem ad okot arra, hogy ne szeressem. Nekem a hosszú távú kapcsolataimban (párkapcsolati, baráti, családi) az egyik legfontosabb a békés, egyszerű, feltétel nélküli kötődés, az, hogy a másik ismerjen, és ezzel én is tisztában legyek. Ekkor tudok megnyílni, ekkor érzem magam biztonságban. Ez pedig egy hosszú távú, nem lángoló tüzű kapcsolatban is kialakul a közös élmények, az együtt épített kapcsolat hatására

Valószínűleg azért is alakult ez így nálam, mert azokban a példákban, amit magam előtt láttam sem a szenvedélyes szerelmet, hanem a békés szeretetet tapasztaltam. A szüleim a szerelmüket sosem mutatták előttünk, csak a tiszteletet, a bizalmat, a szeretetet (meg sok mást). A nagypapámra nem nagyon emlékszem, de amikor a mamám beszélt róla, akkor is biztos voltam benne, hogy csodálatos házastársak voltak, de nem a mindent elsöprő szerelmet emelte ki, hanem a békés szeretet, ami miatt jó volt együtt élni. A konkrét környezetemben például házastársakat "csak úgy" megcsókolni egymást először a középiskolás osztálytársam szüleinél láttam.

Szóval számomra nem a nagy szerelem számít, hanem úgy gondolom, hogy az a fontosabb, hogy az utána következő 30-40-50 évben is boldogan, békességben tudjunk élni. Ami úgy gondolom úgy is megvalósítható, ha békességben, és szeretetben élünk (pici szerelemmel).

Emellett pedig mindig is családban, gyerekekkel képzeltem el a jövőmet, nagyon szeretném ezt az utat bejárni.