Mik az előnyei az egyedülállóságnak? Akik élvezik ezt az életformát, mit szerettek benne?

Igazából én a gyerek probléma miatt jutottam oda, hogy ezt az életformát, legalább is hasonlót válasszak.

Nem szeretnék gyereket, soha nem is akartam. Voltak hosszabb kapcsolataim olyan nőkkel akik váltig állították az elejétől, hogy gyerek nem kell nekik, de mindegyik kivétel nélkül akik totál le is tagadták, hogy kell nekik, mind akart gyereket a későbbiekben.

Ezt a részét feladtam.

Én köztes állapotban vagyok, nem csak szexre kerestem partnert, párkapcsolatom van, de nem élünk együtt, tehát valahol független vagyok.

Huszon/harmincévesként nem tenném ezt, de negyvenes vagyok, és bár a kapcsolatom nem most kezdődött hanem évekkel ezelőtt, már akkor ez volt az elképzelésem,ami részben a gyerekem, részben az anyagi önállóságom, részben a saját sorsomról egyedül döntök verzió miatt választottam. Nem bántam meg, de vélhetőleg azért, mert tökéletesen működik így is a kapcsolatunk és egymás közelében vagyunk.

A kérdésed nem ilyen élethelyzetre vonatkozik, tztudom, csak leírtam...

Vannak barátaim, időnként akadnak lányok, akikkel jól elvagyunk úgy, hogy mindketten tudjuk, hogy semmi komolyat nem akarunk egymástól (tehát nem vagyok egy szociálisan elszigetelt figura). Viszont nagyon gyakran igénylem az egyedüllétet, amikor azt csinálok, amihez éppen kedvem van, oda utazom, ahová szeretnék, és közben nem kell azt lesnem, hogy megfelelek-e a másiknak vagy jól szórakozik-e mellettem.

Nevezhetitek önzőségnek, de ez van, nem szeretem a kötöttségeket (van belőle az élet más területén elég), és szinte minden eddigi kapcsolatomat egyre inkább tehernek éreztem, ahogy letelt a kezdeti rózsaszín ködös időszak. Igénylem a szingliséggel járó szabadságot, épp úgy, ahogy más azt, hogy folyamatosan legyen mellette egy társ.

Gyerekkorom ota kivulallonak erzem magam-marmint, mindig voltak barataim, de egy bizonyos szinten tul nem engedtem magamhoz kozel oket.

30 leszek, eddig 3 kapcsolatom volt (1, 3 es 7 ev), kozuluk csak a leghosszabb volt az, akivel hosszabb tavon/orokre el tudtam volna kepzelni az eletet. O volt az, aki talan a vilagon legkozelebb allt hozzam.

Sajnos a kapcsolatot ennek ellenere elrontottuk es vege lett.

Szoval, egyedul vagyok.

Normalis, nem ronda, apolt no vagyok, ha akarnek talalhatnek kapcsolatot. Valahol vagyom is ra, de egyszeruen tartok attol, hogy 1-2-3 stb szamu embernek megnyiljak. Es oszinten, nincs is kedvem hozza.

Rengeteg hobbim van, sok idom van olvasni, osszessegeben boldog vagyok egymagam is.

Vannak gyengebb napjaim, amikor maganyos vagyok, igazan hianyzik egy tars- es, ha ugy alakulna, orulnek neki nagyon, de, hogy tudatosan keresgeljek, ezen aggodjak... szamomra nem eri meg.

Fennall alehetoseg, hogy orokre egyedul maradok, de akkor igy jartam :)