Ki hogy vélekedik erről? Csak őszinten!

Az apám soha nem segített anyumnak ! A nagypapám meg igen ! Anyu megis elfogadta ezt a helyzetet.

Én megfogadtam mar kislányként, csak olyan ferfi kell aki segít, bar mikor építkeztünk nekem sem volt gáz, meg ciki talicskat tolni, meg lapátot fogni !

4 jó baratnőm van, es 3 csaladnal segít a ferj .ez jó arany ;)

Nálunk apám sose segített, csak dolgozott és munka után is sufniban tolt még melót (autószerelés).

Az én férjem segít, a fürdetés, estére pelenkázás, öltöztetés az övé, szívesen vállalta. Sokat is játszik a gyerekkel, nagyon szerencsésnek érzem magam (fél éves a fiúnk).

Házimunkában is segít, apróságokban, pl elmosogat, ha éppen a gyereket próbálom lenyugtatni (fogzik...), vagy icsit rendet rak, nem nagyon kell megkérnem, észreveszi magától.

De tudom, hogy ez ritkaság, pont ezért is érzem magam nagyon szerencsésnek és hálás is vagyok neki nagyon.

30N

Én se "segítek". Csinálom a dolgok k. felét, mindegy mi az főzés, vasalás, vagy pelenkázás.

Nyomi, aki ezeket kihagyja.

Együtt főzünk minden este, amiből van hogy másnap viszünk ebédre is. Együtt takarítunk (ő szeret porszívózni, én mosogatni), ha szólok neki, elpakol, de van, hogy ő sem bírja elnézni a kupit egy idő után (illetve én is toleráns vagyok, az asztalomon sosincs rend amúgy sem). Munka után bevásárolunk általában, felváltva vagy együtt. Megcsinálta a lakásomban a fürdőszobaajtót, beszerelte az új sütőt, én közben varrtam neki dolgokat. Van egy kiskutyusunk (baba még egy ideig nem is lesz), együtt visszük sétáltatni vagy felváltva, az ad neki reggel enni, akinek előbb eszébe jut, együtt fürdetjük.

És tudod, mi valósult meg ebből, mikor hozzáköltöztem? Minden. Mert úgy költöztem hozzá, hogy kikötöttem, hogy nem leszek házirabszolga és meg tudok csinálni dolgokat, de egyedül nem fogok, ha a feje tetejére áll, akkor sem. Csak kérhet dolgokat, ahogy én is tőle, de nem parancsolhat. És ha valamelyikünk nem tartja rendben annak az otthonát, akinél épp vagyunk, csak a legközelebbi közös időnkből rabolja az időt, mert valakinek meg kell csinálnia.

Nem érteke egyes nőket. Egy pasit nem lehet seggnyalással megtartani vagy az nagyon nem jó kapcsolat. Meg kell húzni határaidat, hogy mennyire tartod magad. És ez nem a vérfeminista duma, én is szeretek a páromnak csinálni meglepetésből vacsit, mire hazaér, szeretem meglepni néha azzal, hogy egyedül rakok rendet, ha ráérek vagy ágyba kapja a reggelit, de egyrészt ebből nem csinálunk rendszert egyoldalúan, másrészt ő is megcsinálná nekem és sosem várná el tőlem, így mindig örül nekem.

Nem akarom elhinni, hogy vannak emberek, akik nem ismerik az illemet vagy ennyire rohadt igénytelenek. Nem jut eszükbe, hogy az ő érdekül is vigyázni egy otthonra? Az ő érdekük is segíteni, hogy a párjuk hamarabb kész legyen és jusson idő egymásra? Az ő érdekük is, hogy egy kis állat vagy baba hozzájuk is ragaszkodjon és odafusson hozzájuk és felnézzen rájuk, mert töltenek együtt időt és nem csak mellette élnek? Nekem apám csak tv-zni járt haza. Szart anyámra is meg a háztartásra is. És lám, soha nem voltam apás, az iskolában sem csináltam neki semmi ajándékot. Anya volt a minden, egy vitában mindig anya mellett álltam, a mai napig anyámat látogatom gyakrabban és neki köszöntem meg a diplomámat, nem apámnak, mert ő ült le velem tanulni kisgyerekként. Hát akinek ez jó, az csinálja. Ember és állat is érzi a törődést, akár a gyereked, akár a társad. Minősíthetetlen emberek azok, akik ilyesmit úgy vállalnak be, hogy csak a gyümölcsöket aratni jelennek meg meg mellet verni. Ez van.

Segít, mert nem csicska vagyok. Én főzök azt vállalom, de elmosogat, darabol, kezem alá dolgozik. Ha kell porszívózik, felmos, ablakot pucol.

Mosni utál, de ha összerakom egy kupacba és megmondom melyik programot kell elindítani megteszi. Magától nem rakja össze, de jobb is, mert nem lenne normális ruhánk.

Magától teszi e ezeket? Van amit igen, vagy amiért szólni kell 3*. DE akkor már eléállok és eszébejut. Ez az igazság.