Lehet egy nőnek beleszólása bármibe, ha gyereket nem nevel,és nem kell elmenni dolgoznia, mert a férje jól keres?

7 hónapja költöztem össze a párommal. Jól keres. Gyerekünk nincsen. Egy felújítandó, régi vályogházba lakunk, amivel rengeteg a probléma. ( Penészes falak, dohos szag, rendetlen udvar). Nekiláttam a munkáknak, amit tudok megcsinálok, kapálás, rend rakás, stb. Viszont egy idő után ( pár nap alatt), folyton előjön az, hogy elégedetlen vagyok, semmi sem tetszik,amikor meglátom a hibákat. ( ajtó nincs rendesen beállítva, ferde, kitöltetlen fal részek, ezer éves kő a konyhában, kölcsönkapott dohos szagú fa szekrény amiben a tiszta edényeket kell tároljam,egyes tálcás mosogató stb stb..Az is egy nagy baj, mivel a párom fogni szeretné a pénzt (ami érthető is), sok dologhoz nem hív szakembert, hanem magunk nekiálltunk anyós jelölttel,és az sajnos elég pocsék is lett. Falfestés, szúnyoghálós ajtó összeütése, stb. És itt kezdődik a probléma,hogy mivel nem keresek, így a legtöbbször úgy érzem,hogy az ilyen "ne is merjen morogni"fogjam be a pfámat, mert csak egy megtűrt személy vagyok más házában.Viszont, egyszerűen nem bírom elnézni ezeket a kontár munkákat.Amikor szóváteszem a páromnak, kitör a hatalmas nagy veszekedés köztünk. Az is egy gond, hogy ő nem nagyon mozdít semmit a felújításban,mert semmihez sem ért, nem tud dolgokat megcsinálni, és az anyós jelöltemre bízza a dolgokat, akinek sajnos szép szóval sincsen szépérzéke, sem színek, sem szerelés sem semmilyen téren,viszont intézkedni,tervezgetni imád. ( Az anyós az eggyel lejjebbi utcában lakik,és jött segíteni.) A leírtak hatalmas nagy feszültségeket okoz bennem,mert nagyon szép házból jöttem,gyönyörű rendezett környezetből ( ennek ellenére nem voltunk soha gazdagok).Sokszor fáj a fejem,nem érzem jól magam,és kedvem sincsen mit csinálni, annyira rühellem a környezetet, és a házat is,mert úgy érzem semmit sem tudok kihozni belőle. Úgy ahogy van,nem tetszik. Valaki tud esetleg tanácsot, javaslatot adni,hogy mit tegyek?