Nemtudom hogy menjek vagy maradjak?!

2,5 éve vagyunk együtt a párommal ebből 2 éve együtt élünk. Sosem volt az a hős szerelmes típus de az utóbbi időben meg pláne.

Folyamatosan játszik, hajnal 4-ig vagy épp tovább! HomeOfficeban dolgozik, így nappal kb. alszik és óránként felkel hogy van-e valami a melóban. És így megy ez nap mint nap, és azt mondta őt ez igenis kielégíti nem akar többet. Eljárni pláne nem mert az utolsó garast is a fogához veri. Nem lep meg semmivel, ha esetleg megkérdezem hogy állja-e a vacsimat akkor sem. (Nem mintha nem tudnám megfizetni, de azért néha jól esne valami udvarlás féle).

Nővér vagyok, így én váltott műszakban dolgozom 12 óràkat. Ha én nappalos müszakbol hazajövök is az a probléma, hogy miért nem maradok vele fent sorozatot nézni, mert hogy én mindig alszom.

Nemtudom meddig bírja ezt a lelkem. Nemtudok már rá férfiként tekinteni. Szex az van, de 0 érzelem.

Elmondása szerint szeret, de belekényelmesedett olyannyira a kapcsolatba, hogy nemtudom van-e kiút.

Mindeközben lett egy új kollégám, aki 6 évvel fiatalabb nálam és furcsán hangozhat de teljesen megfogott a jellemével.

3 szakmája van. Mind a 3ban dolgozik. Ambíciózus, nagyon jól megértjük egymást, mindenről tudunk beszélgetni, mellette voltam amikor operálták, hihetetlenűl kedves, modoros, figyelmes mint egy igazi úriember. Mindemellett a tanítványom is. Folyamatosan bókol. Amikor műtőből megérkezett akkor is arról beszélt, hogy erre a látványra vágyott egész végig és stb.

Van köztünk valami kimondatlan. Vagyis ki lett mondva, a műtéte után megbeszéltük hogy valami van de nemtudjuk hogy mi viszont jobb ha nem is firtatjuk a munka miatt. Legalább is én mondtam, ő bólogatott.

Teljesen meginogtam.

A párom konkrétan más karjaiba lök és még csak észre sem veszi. És hiába próbálok vele beszélni, igazság szerint nem vesz komolyan.

Nem kérek sokat, csak egy kis udvarlást és szeretetet. Felőlem úgy játszhatna meg dolgozhatna meg haverozhatna meg aludhatna ahogy akar, csak kapnék valami kis kedvességet mindemellé!

Miközben a kollégám meg csapja a szelet, és időt akar velem tölteni még a műszakokon kívül is. És a műszakjaink háromnegyedét együtt töltjük. Akár éjjel, akár nappal.

Teljesen összevagyok zavarodva.

Persze fiatal, kolléga, tanítvány... esélytelen tudom.

De mégsem tudom.

26/L, 28/F