2 év után sem élünk együtt, ez rosszat jelent?

Én 27/N vagyok, párom 30/F. A történet röviden, hogy ő a nagymamájával él régóta és tizenévesen megfogadta, hogy ő onnan csak a saját lakásába költözik át. Azóta elég tudatosan dolgozik és teszi félre a pénzt emiatt. Bennem már fél év után felmerült, hogy nagyon szeretnék vele élni, de ő ragaszkodik a saját lakás projekthez és hogy az albérlet ezt csak anyagilag hátráltatja, főleg hogy állítása szerint nem áll már anyagilag olyan messze a dologtól (pár milliója még hiányzik a átlagárakhoz képest).

Ezekbe mind nem tudok belekötni, számomra is logikus, viszont érzelmileg nagyon megvisel, elutasítva érzem magam, és úgy érzem, hogy számomra az igazi összetartozás érzését az együttélés hozná el és addig meg csak "várakozok". Ő azt mondja, hogy szeretne velem élni és velem tervezi az élet nagy dolgait is a későbbiekben, de nyilván nem tud pontos dátumot mondani, hogy mikor jön össze a lakás. Nemrég megbeszéltük, hogy habár még nincs meg neki a teljes összeg, de kezdjünk elmenni lakásokat nézni, azért hogy egyrészt megadjuk az esélyt, illetve velem is szeretné éreztetni, hogy halad ez a dolog és hogy velem tervezi.

Úgy érzem, hogy komoly dilemmában vagyok és fogalmam sincs hogy hozhatnék jó döntést. Megéri várnom vagy az időmet pazarlom? Tudom, hogy egyik kapcsolatra sincs garancia és senki nem lát a jövőbe, de hogy tudnám a legjobban megítélni, hogy bízhatok-e benne és a kapcsolatunkban?

Többször felmerült bennem emiatt a szakítás, de nagyon félek attól, hogy eldobok egy értékes embert, aztán szívhatnék újra éveket a párkereséssel... múltbéli tapasztalataim alapján, illetve ismerősök friss beszámolói alapján is elég küzdelmes ez manapság és ettől a témától eltekitnve nekem a párom teljesen megfelelő és szeretem.

Talán még érdemes hozzátennem, hogy régi csalódások miatt elég vastag falakat húztam magam köré és nagyon nehezen bízok, ezt a párom mindig türelemmel és szeretettel kezelte, szeretne segíteni a "gyógyulásban". De valószínűleg emiatt is már a saját ítélőképességemben sem bízok, ezért sem tudom, hogy ezzel a helyzettel mit kezdjek.

Ti mit gondoltok, hogy látjátok külső szemmel?