Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mivel töltitek a munka utáni közös szabadidőt?
Alapból nem vagyok egy nagy dumás csaj, nehezen kommunikálok másokkal, viszont a páromnak sikerült megnyílnom úgy 90%-ban a 4 évünk alatt. Ehhez képest azt vettem észre, hogy hazaér 5-6 között a munkahelyéről, és egyszerűen nem tudunk mit csinálni. Megvacsorázunk, azt is általában valami video kíséretében, majd B tervnek ott van a sorozat nézés, amit őszintén unok már, de jobb ötletem nincs is.
Én itthonról dolgozom, szóval sok inger nem ér, amiről mesélhetnék. Ő pedig valamiért nem mond sokat a napjáról, hiába kérdezem. Örülnék, ha eljárnánk valahova, akár csak sétálni egy fél órát, mert akkor is történhet valami szokatlan, de azt mondta, hogy neki ilyen kimozdulásokra nincs szüksége, ő itthon akar lenni velem bekuckózva. Néha már direkt akkor megyek el itthonról, mikor tudom, hogy lassan hazaér, vagy örülök, mikor megtudom, hogy elmegy kocsmázni a haverjaival, így az aznap este teljes mértékben az enyém.
Közös főzések meg vannak hétvégén, azok jó hangulatban is telnek, de egyszerűen annyira nem tudom itthon lekötni kettőnket, hogy sokszor kín szenvedésnek érzem az estéket. Nem gondolom, hogy ez konkrétan az ő személye miatt lenne, hogy más férfival könnyebben elbeszélgetnék. Egyszerűen unok itthon ülni, inger nélkül, és nem vagyok képes témákat bedobni beszélgetésképp, amiről hosszasan diskurálhatnánk.
Ti mivel foglaljátok le magatokat munka után? Mi ebből a mókuskerékből a kilépési lehetőség?
válasza:Nem sportoltok semmit? Mi járunk sportolni heti 2-3-szor, így eleve nem is töltjük együtt az egész estét. Meg mi eljárunk dolgozni, tehát van miről beszélgetni. Hétvégén is járunk kirándulni, szórakozni (értsd, mozi, koncert, színház néha).
Illetve nincsenek barátaitok, nem találkoztok más emberekkel?
A leírtak alapján ez egy halál unalmas kapcsolat így.
válasza: válasza:Én meg eléggé kommunikatív vagyok, szóval nekem is hiányzik a beszélgetés, de így egyedül nem olyan fun. Ezt szegény pár cimborám meg édesanyám szívja meg, mert őket szoktam "zaklatni" hívás formájában. 😅
Volt két exem, az első nagyon partner volt ilyen téren. :)
Amúgy meg mivel én javarészt 12 órázom (néha 24), ezért a szoli után már inkább csak sorozatok/filmek maradnak, meg cukiskodás macskámmal. Munkahelyem készenléti jellegű ezért gyakorlatilag bent ki tudom élni a kocka énemet, illetve az intellektuális éhségemet (olvasás, yt-os tartalom fogyasztás stb.)
Jó lenne nekem is már kicsit kimozdulnom...
válasza: válasza:Ma pl. egy parkacsolati kommunikaciorol szolo konyvet fogunk kozosen olvasni, es egyutt megcsinaljuk benne a gyakorlatokat. Hold me tight a cime, szerintem nektek is segitene;)
Amugy sport, film, szex, varosi program baratokkal - de mivel egyutt elunk, csak heti 1-2 estet tervezunk be kozos programnak, a tobbit altalaban betablazzuk mashogy.
válasza: válasza:Változó. Vannak napok, amikor sokat beszélgetünk, akár éjszakába nyúlóan, kb. bármiről. Van, amikor elmegyünk valahova, sétálni, cukrászdába, színházba, vacsizni. Néha, úgy kéthetente haverokkal iszogatni. Máskor meg csak énidőt igénylünk mindketten és akkor külön vonulunk. És olyan is van, hogy rögtön egymásnak esünk és szexszel telik az este. Utána mondjuk jólesik a kuckózás, pl. sorozatnézéssel.
Hétvégéken meg sokszor elmegyünk valahová, csinálunk valami programot. Pár havonta meg beiktatunk egy-egy külföldi városlátogatást is.
válasza:Mindketten rendszeresen sportolunk, tartjuk a kapcsolatot a barátokkal, szeretünk társasjátékozni, mozizni, színházba járni, avagy spontán beülünk egy ebédre.
Hogyha soha nem csináltok semmit, csak otthon vagytok, idővel nagyon unalmas lesz. Hogyha hetkoznao neki nem jó, de neked igenyed van rá, szervezz magadnak programot, vele pedig meget hétvégén.
Köszönöm a válaszokat!
Az igazság az, hogy külön kasszán vagyunk, és ő egy hitelt is fizet, úgyhogy a lakásból való kimozdulásunk két irányból is nehézkes: egyrészt nem akar költeni programokra, másrészt azt mondta nincs is igénye rá. Nekem ez csak azért esik rosszul, mert a haverjaival viszonylag sűrűn eljár iszogatni, és kértem már tőle, hogy legalább annyiszor velem is mozduljon ki, hogy az egyensúly meglegyen. Úgy tűnt ő is belátta, de közben mégsem változik. Kértem már, hogy jöjjön bevásárolni velem, úgysem bírom el néha a sok cuccot. Erre közölte, hogy az milyen időrabló tevékenység, mert egy emberes munka, mégis mindkettőnk életéből vesz el 1-1 órát.
A közös barátok már mind babáznak, vagy külföldre költöztek, így már velük sem járunk sehova. Azok a fiú barátok maradtak meg, akik szinglik - velük jár el kocsmázni. Oda viszont nyilvánvalóan nőként nincs hangulatom becsöppenni, nem mintha hívtak volna. Nekem pedig ebben a városban nincsenek olyan ismerőseim, akikkel akár heti szinten beülnék valahova.
Gondolkodok most én is valami csoportos edzésen, legalább ismerkedés szempontjából is jó lenne. Ez viszont nem oldja meg az alap problémát, nem leszünk tőle jobban egy hullámhosszon.
Azzal pedig én is egyetértek, hogy nem kell örökké együtt lenni. Ha szeretné, lefoglalhatja magát, tanulhat, nézhet egyedül filmet, vagy barkácsolhat valamit, nem is ezen van a hangsúly. Csak nem teszi ő sem, várja ő is a csodát tőlem. És félreértés ne essék, én nem őt hibáztatom ezért, nem tőle várok el mindent, hogy lefoglalja és megoldja az életünket. Csak azt érzem, ha nem mozdulunk ki itthonról, és nem lesznek közös élményeink, akkor sosem fogunk közelebb kerülni egymáshoz. És továbbra is azt gondolom, hogy nem a személye ellen szól ez az egész, hogy ne passzolnánk, mert amikor viszont eljárunk, akkor nagyon jól érezzük magunkat egymás társaságában.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!