Miért akarnak olyan sokan továbbra is _gyermeket_ a párkapcsolatokban, ha (szinte) borítékolható, hogy minden második párkapcsolat 5-12 éven belül tönkre fog menni? (Vagy ellaposodik, "elúnják" egymást - majd húzzák elő az újabb "nyulat" a kalapból.)

"Képtelenek az emberek az önös érdekeiket figyelmen kívül hagyva csapatban, évekre előre gondolkodni és tervezni."

Ezzel arra akarsz utalni, hogy még a gyermekáldás előtt - egyáltalán - nem gondolkodnak el azon, hogy az ő esetükben "nem biztos", hogy a megfelelő páros jött össze, így nem kellene gyermek(ek)et vállalniuk?

Vagy inkább arra célzol, hogy akárkikből(!) lehet megfelelő pár, de annyira mindenki én-központú és akár egyenesen önző, hogy nem is gondolkoznak (már a párkapcsolaton belül!) csapat-játékosként? Úgymond nem az "egység" létrezhozása és megtartása(!) a céljuk a kedvesükkel?

Hármas: inkább "csak" félek. Félek már jó előre! Túlságosan sok olyan kapcsolatot láttam (körülöttem is, és "máshol" is), ami eléggé rövid időn belül tönkrement, vagy "csak" elúnták egymást, emiatt lett vége. Persze a gyermek(ek) rögtön az anyákhoz került(ek), és nekem már - érthetően - ezzel is rossz érzéseim vannak. Hogy alig átja az apuka őket. Ha ehhez még hozzáveszed automatice a gyerektartási kötelezettséget, duplán "kedvet kapok" a házasuláshoz...

Vagyis sokkal inkább a félelem az az érzés mi egyre mélyebben bennem van...

Maximum csak szeretnél lenni nyúl ötöske, de inkább csupán egy unatkozó troll vagy - látjuk mind.

Minden más önjelölt humor heroldhoz: ne trollkodjuk már szét ezt a súlyos kiírást!

Köszönöm.