Nem akarok összeköltözni, hogyan tálaljam?

2 éves a kapcsolatom a barátommal, 2 utcányira lakunk egymástól, de még mindketten szülőknél (huszonévesek vagyunk). Neki alkalmi munkái vannak, nekem fix állásom, de minden nap másfél órát utazok oda-vissza. Adódott egy lehetőség a cég dolgozóinak, hogy 10000 Ft-os lakbérért szállóra lehetne költözni, akár egy személy egy szobában.

A lakás a munkahelyem mellett van, tehát nagyon vonz a lehetőség. Félre is tudnék így tenni későbbre a keresetemből.

Viszont a barátom az összeköltözésen gondolkozik, időnként elejti, hogy ha majd együtt lakunk. De én nem csak a munkahely közelsége miatt akarok ott lenni, hanem hogy később legyen esélyem egyszer saját lakásra.

De van még egy ok. Talán sokan megvetnek, de én élek-halok a feleség státuszért. Számomra csak akkor van együtt lakás, ha gyűrű van az ujjamon (legalább eljegyzés) - mert k-nak érezném magam nélküle. Ez a neveltetésem miatt van és jártam pszichológusnál, hátha megváltozik a véleményem, de nem változik ebben az egy dologban. Szóval, én így nem akarom, de nem tudom, hogy mondjam ezt el. Nagyon negatív manapság a fogadtatása a házasságnak és annak, ha egy nő "el akarja vetetni magát". Itt is számítok sértő hozzászólásokra, de én ezt szeretném, feleségül vetetni magam. Nem a szép ruha, meg a buli érdekel, hanem így érezném biztonságba magam és nem csak magam, hanem inkább a leendő gyerekeimet. Szóval nem szeretnék úgy egyedülálló anyuka lenni, hogy apuka rá sem néz a gyerekre és gyerektartás sosem jön (ami a környezetemben sokaknál nagy cirkusz). Tehát, hogy biztos legyen a gyereknek az anyagi háttere és ne csak részemről.