Erre most mit lehet mondani? :DDD

Szóval párommal együtt élünk albérletben. Nagyjából bútorozott, elektromos háztartási cuccokkal ellátott.

Egyik berendezést le akartuk cserélni sajátra, jobbra, mert az ottani elég gyatra volt. Jobban mondva, pontosítanék, a párom akarta lecserélni, mert hogy kell abból a jobb, a nagyobb, legalább az már a miénk lesz.

Én végig elleneztem, hogy ez nem fog beleférni a költségvetésünkbe, mert általában minden hónapban éppen kijövünk, és nincs ilyenre több tíz ezrünk pluszban.

Ő túlórázott, így már laikus emberként tök jónak gondolta ő, hogy megvehető így a dolog, viszont én ezek ellenére is tiltakoztam, hogy hiába hiszi azt hogy így is belefér: nem fog.

Szülei buzdították, hogy vegyük csak meg, kell az, jó az, ha lecseréljük.

Végig elleneztem és borítékoltam neki a vétel előtt sorsunkat: hó közepére nem lesz pénzünk.

"de lesz, minden szuper", ő így gondolta és másra hallgatott.

Most itt vagyunk hó közepén kb. semmi pénzzel, és még a szüleinek áll feljebb hogy mi nem tudunk spórolni.

Erre reagálnám én:

1. minek avatkoznak bele egyáltalán 2 felnőtt ember életébe? le kellene válni...végig nem tetszett ez nekem..

2. ők bíztatták a vételre a páromat, míg én elleneztem..

vagyis egyék meg amit főztek az okos tanácsaikkal együtt.

Meg a párom is hogy nem hitt nekem..huszonéveim elején járva több eszem volt, mint nekik 3-an öszevetve..

(végül pár megjegyzés a kakaskodó válaszadóknak:

1. elleneztem végig, aztán úgy került sor mégis a vásárlásra, hogy rengeteget veszekedtünk, és ráhagytam, hogy majd belátja, hogy odaérünk hogy nincs pénz és jó lesz tanulópénznek.

2. Nem magamat akarom dícsérni, egyszerűen csak ki akarom önteni a lelkem nektek, mert beleőrülök, és jó lenne 1-2 jó gondolatot olvasni tőletek)