Nők! Maradnátok olyan férfival aki a házasság és családalapítás helyett élettársi kapcsolatot, az önfeledt szórakozást és a szabadelvü életmódot (nem feltétlenül alkoholra és kábítószerre gondolok) választja?

Tehát hatalmas a szerelem, boldogság, csak éppen papír nem lesz róla?

Naná, hogy megfelelne!

Én igen, bár nem vagyok a tipikus nő, aki transzba esne az esküvői ruhától, vagy jutalomnak érezné, ha valaki méltóztatik elvenni. Nekem minden nap kell éreznem, hogy én vagyok az egyetlen. Emellett szeretném élvezni az életet, és én sem tudatmódosítókra gondoltam.. Persze lehet egyszer úgy fogom érezni, gyereket akarok, és borítom az egészet (ha a férfi gondolkodása nem változik az enyémmel párhuzamosan, és ő nem akar gyereket), de ezen ráérek akkor gondolkodni, ha megtörténik.

Egyébként a leírtak jól hangzanak, de egy férfi sem tudja megjósolni, hogy 20 év múlva is úgy fog nézni a nőre, mint első alkalommal. Én sem tudom, hogy 20 év múlva is elég lesz-e számomra ez az életforma.

Nem maradtam volna, nekem a házasság fontos, szerencsére a férjemnek is. Ugyanis azt jelenti, hogy a fene nagy szerelmen túl minden téren felvállaljuk egymást. Társadalmilag, jogilag, anyagilag közösséget vállalunk. Nekem ehhez egy nagyfokú bizalom, elfogadás és tisztelet kell.

Ha valakivel ekkora értékrend- és jövőképbeli különbség lenne köztünk, akkor az alapból azt jelenti, hogy nem a lelki társam, nem találtunk meg mindent egymásban. Tehát valami nagyon fontos hiányzik.

Azt meg, hogy 20 év múlva hogy nézel a másikra nem tudhatod pontosan te sem, ő sem, úgyhogy ilyet ígérni nem lehet, mert sokszor nem is rajtunk múlik, nem a mi döntésünk.

A pillanatnyi lángoló szerelem nem garancia az örökké tartó szerelemre, bárhogy is reméljük.

Sokszor a kitartáson egymás mellett jóban, rosszban, a problémákon való felülemelkedésen, az átmeneti érzelmi hullámvölgyek elviselésén múlik. Ez pedig már lehet alap egy ígérethez, mert ez nagyrészt rajtunk, a mi döntésünkön és persze a párunk döntésén múlik.

Ez az én álláspontom, a mi álláspontunk.

Ettől még természetesen nem mondom, hogy nem működhet nagyszerűen egy élettársi kapcsolat, nem vagyunk egyformák, nem ugyanaz a fontos mindenkinek. Csak olyan párt kell találni, akinek hasonló az értékrendje.

A kifejtésben egész másról írsz, mint magában a kérdésben. Az egyikben azt akarod tudni, hogy baj-e, ha nincs papír. A másikban meg hadoválsz a szabadelvűségről.

Nekem baj lenne, én szeretnék férjhez menni. Ha valóban csak egy papír, akkor meghozhatja értem ezt a papírnyi áldozatot.