Természetes hogy így érzek? Vagy nem szabadna így belemennem az együttélésbe?

Valószínűleg túlgondolod az egészet!

Miért ne lehetne igényed néha az egyedüllétre? Minden csak azon múlik meg tudjátok-e beszélni a pároddal. Nem vagytok már túl fiatalok, mire szeretnél még várni?

Te is egyedül laksz a lakásodban, és ő is egyedül az ő lakásában?

Szerintem természetes, amit érzel, évekig egyedül éltél ezek szerint.

Szerintem ne "véglegesítsed" még agyban ezt a dolgot, fogd fel próbaidőnek az összeköltözést.

Melyiktek lakásában laknátok?

Ha vki sokáig van egyedül és megtanulja értékelni, jól megélni, akkor minden más kicsit ijesztő lesz. Én ugyanezt éreztem összeköltözés előtt, mert én szerettem egyedül élni. Nekem fontos a magány, az egyedüllét, amikor az embernek nem "kell" szólnia máshoz. Meg sokszor csak úgy-már bocs a szóért- döglenék és bambulnék ki a fejemből.

Szóval én is féltem. Nem mondom, h néha nem hiányzik egy-egy momentum, de így is nagyon jó; két éve tök jól működik.

Olyan dologtól félsz, ami csodás.

Így is lehetsz egyedül. Szeret, meg tudod vele beszélni. A kiszámíthatóság nagyon jó. Más értelemben pedig mindan nap együtt kell majd dolgozzatok a helyzetekkel, amik kiszámíthatatlanok.

Szeresd. Beszéld ezt meg vele. Ő biztos jobban meg fog nyugtatni, mint itt akárki.

Nálam ő ezt szerencsére megérti. Itthonról dolgozik, ergo szinte tényleg soha nem vagyok itthon egyedül. Plusz ő még eléggé introvertált is és nem az a kimozdulós fajta.

De én elmondtam neki, h nekem ez kell, egyszerűen szükségem van rá. Megoldottuk. Eljár nélkülem ide-oda. Meg simán megcsinálja, h akar órákra leül a gép elé, engem hagy.

Olyankor tanulok, kockulok, bambulok.

Mindent lehet, csak akarni kell.

kérdező, szerintem introvertált vagy.

olvass utána a neten.

teljesen értem, mivel én is intro vagyok, h. szeretnél néha 1dül aludni és a szorongásodat is értem az együttéléstől.

az a legtöbb intro számára nagy meccs, amennyibe nem introvertált a társa, sok konfliktusa lehet.

én a helyedben nem költöznék össze,ún. látogató párkapcsolatban élnék, a hét bizonyos napjait együtt töltenénk, de mindenki a saját lakásában lakna.

így az autonómiára, szabadságra, csöndre, egyedüllétre való igényed sem sérülne.

ha a párod ezt nem tudja tolerálni, akkor érdemes elgondolkozni, h. megéri-e feladnod ezért a kapcsolatért a személyes igényeidet, szükségleteidet.

ugyanis rengeteg konfliktust szülhet, ha úgy próbálsz hozzá alkalmazkodni, hogy te valójában nem érzed jól magad, és másra vágynál.

a helyedben élvezném az életet, hogy a srácok végre kirepültek.

én kapcsolatba sem kezdtem volna, de ha neked fontos, akkor érdemes elgondolkoznod, mi az a határ, amíg teljes szíveddel tudsz részt venni benne, és mennyire darál be a megfelelési kényszer.

kérdező, én sok jó kívánok neked az együttéléshez, de mivel magam is intro vagyok, meg merem kockáztatni, hogy te ebbe tönkre fogsz menni.

ismerek olyan intrót, aki azért kezdett terápiára járni, mert annyira kikészült az együttéléstől.

azt mondod, a párod nem akar látogató párkapcsolatot, a párod nem akarja, hogy néha külön aludj.

észreveszed, hogy mind csak az ő igényei és szükségletei vannak előtérbe helyezve?

és veled mi lesz, ami neked fontos, ami neked jó, amire neked van szükséged?

magadnak te legyél a legfontosabb, ez nem önzőség, de láttam sok szart, és tönkre fogsz menni, ha mindig csak a másik igényeit szolgálod ki.

introvertált vagy, teljesen más életritmust, igényeket jelent ez a hétköznapokban.

én is pánikba esnék, ha össze kéne költöznöm vkivel.

azt érezném, nem lehetek teljesen önmagam, nem lehetek szabad, és a folyamatos megfelelési kényszertől padlót fognék.