Max 1 év után, kb. 18 évesen eljegyzés?

Két lehetőség van.

1.Tényleg így jártok és pozitív példa lesztek.

2.Nagyon rossz vége lesz, csúnya szakítás-válás és megtanulod, hogy nem mindig az történik amit az ember szeretne.

Én ezt extrémen korainak tartom.

Nem mondom, van olyan ismerősöm kettő is, akit 20 alatt hegyeztek el. Ebből egyikük utána egy évvel már házas volt, másikukat meg fél év járás után jegyezték el.

Igaz, az eljegyzés még nem esküvő, nem valami megmásíthatatlan dolog (sőt... az esküvő sem egy "egyirányú út", csak némileg nagyobb feszkó felbontani), de azért van pár dolog, ami miatt nem érdemes sietni.

Az egyik, hogy az ember fiatalon rengeteget változik. Persze, ezt sem szabad túl szigorúan venni, hiszen az ember folyamatosan változik, és ilyen meggondolással soha nem kötelezhetnénk el magunkat. De huszonegykét éves kor alatt nagyon komolyan meg tudnak változni az ember ízlése, személyisége, vágyai, elképzelései. 14-16-18 évesen meg pláne.

A másik, hogy egy év alatt nem lehet eléggé megismerni az embert. Nem arról van szó, hogy vadidegenek lennétek, de vegyük figyelembe, hogy minden napcsolat (oké... nem feltétlenül minden, de a legtöbb) egy erős fellángolással kezdődik (amit valami rózsaszín ködhöz divatos hasonlítani), ami egyéntől függően pár hónaptól 1-2 évig tartó időszakot jelent. Ez az az időszak, amikor minden pozitívan látunk, és nagyon durván figyelmen kívül hagyjuk a szerelmünk negatívumait, illetve azon dolgokat, amik nem illenek a tökéletes képbe. Gyakori, hogy ezután derül ki, hogy a tökéletes kapcsolat mégsem annyira tökéletes. Hogy bizony vannak neki negatívumai, sőt, talán a viselkedésében is vannak nehezen tolerálható dolgok. Illetve az is lehet, hogy teljesen másképp képzeli el a jövőt. Persze, 18 évesen az 1 év soknak tűnhet... de vot több olyan kapcsolatom is, amiről 1 év után derült ki, hogy hosszabb távon működésképtelen. Visszgondolva csak fogom a fejem, hogy kivel akartam én 18-20 évesen leélni az életemet. :D Persze, ez csak az én egyéni problémám, és semmiképp nem akarlak a szerelmed ellen hangolni, csak azt mondom, hogy bizonyos idő kell ahhoz, hogy az ember tisztán lásson. (És szerintem ezt egy értelmes ember fel tudja fogni, akkor is, ha szerelmes. Ez nem azt jelenti, hogy ne szeretné a szerelmét mindennél jobban. ;) )

Aztán ott van az a tényező, hogy "lakva ismerszik meg az ember". Én eléggé tartózkodnék az eljegyzéstől anélkül, hogy legalább részben együtt laknánk. Teljesen más ugyanis az, amikor napi pár órát vagytok együtt, mint az, amikor szint egész nap, beleértve olyan helyzeteket is, amikre addig nem volt rálátásunk.

De nem akarok negatívnak tűnni, szó nincs arról, hogy kötelező jelleggel ez zsákutca lennie, de azért az esküvőbe ne rohanjatok bele túl korán! ;)

Én 25 éves kor előtt betiltanám a házasságot.

Persze, vannak rá pozitív példák, hogy összejöhet, de nem az a jellemző. Még kamaszok vagytok, bőven formálódik a jellemetek. Az hogy 1 év után még szerelmesek vagytok tök jó, de azért én még biztos várnék pár évet a továbblépéssel.

Az eljegyzéssel mondjuk önmagában nincs baj, mert az egy szép gesztus, de össze ne házasodjatok, mert abból az lesz hogy 23 évesen már túl lesztek egy váláson. Szépen megfakul a szerelem, és vagy te vagy ő rájön, hogy hiba volt, még nem is élt igazán, még nem is nagyon volt mással, és szabad akar lenni.

Félre ne érts, cáfoljatok rám, semmi rosszat nem kívánok, csak ez az általános forgatókönyv.

Kedves kérdező! Ez lehet, hogy picit hosszú lesz, remélem, szeretsz olvasni. :D

Még ha az eljegyzés meg is történik, a házasságra mindenképp ráhúznék pár évet. Én most vagyok 24, és nekem az az eddigi tapasztalatom, hogy az egyetemi éveim (19-23) volt a legformatívabb időszak az életemben. Egészen egyszerűen azért van ez, mert ebben az életkorban rengeteg új benyomásnak leszel kitéve (munka, egyetem, különköltözés a szülőktől, karrierépítés, költözés más városba, új baráti kör kialakulása, önállósodás, külföldi tanulmányút, kinek mi), és emiatt rengeteget is fogtok fejlődni és változni. Ezt nem úgy kell érteni, hogy teljesen kifordultok magatokból, hanem hogy sok dolog át fog értékelődni bennetek, és árnyaltabban is látjátok a világot, mint ezelőtt. Én pl. 18 évesen nagyon idealista voltam a párkapcsolatokat és az életet (de főleg a párkapcsolatokat) tekintve, most teljesen máshogy állok hozzá, hogy mi az, amit keresek, mi fontos, mitől működik egy párkapcsolat, és mitől nem. Vagy pl. rájöttem arra is, hogy habár elméletben jól hangzik a gyerek, gyakorlatilag nem sok érzékem van hozzájuk, és ha belegondolok, mivel jár, nem is szeretnék. Szóval ha pl. összeházasodtam volna valakivel pár évvel ezelőtt, aki most várná, hogy mikor szülök neki egy focicsapatot, elég nagy sz@rban lennék. :D

Azt is megjegyezném még, hogy ilyen korban sokszor előfordul az, hogy valamelyik fél részéről alábbhagy a lelkesedés a kezdeti időszak után. Illetve ami NAGYON fontos, hogy neked is legyen saját jövedelmed, annyi, amiből el tudod tartani magad (mivel 18 alatt vagy, gondolom, te vagy az, aki iskolába jár kettőtök közül). Nem jó az, ha hosszú távon anyagilag függsz a párodtól, egyrészt jó, ha van egy kis saját anyagi szabadságod, másrészt ha pl. párod elveszíti a munkáját, akkor nem kell aggódni amiatt, hogy honnan kerül étel az asztalra.

Amiket itt leírtam, az én szubjektív véleményem, de nyilván te ismered a párodat, te ismered a kapcsolatodat, te tudod, hogy nektek mi jó. Az, hogy komolyan gondolkodtok a témáról, illetve hogy régebb óta ismeritek egymást, éltetek már át mélypontot, és erősebbek lettek tőle, egy nagyon jó jel, illetve az is, hogy nem terveztek azonnal házasodni. Úgy veszem ki a 4-es hozzászólásodból, hogy értelmes vagy, és át tudod gondolni a dolgokat. :)

Egyébként több ismerősöm is van, akik gimis szerelemként indultak, és mára már boldog házasságban élnek. Tudom, hogy régebben még más világ volt, de nagymamám 19 volt, amikor eljegyezték, és idén ünnepelték a nagyszüleim a házassági évfordulójukat. Szóval vannak pozitív példák is, és kívánom, hogy a tiétek is az legyen! :)