Találhatom megnyugvásnak az eljegyzést?

Sziasztok. A párommal nem volt zökkenőmentes a kapcsolatunk első három éve. Két buta, egymást bántó gyerek voltunk, akik rengeteg hibát követtek el a másik ellen. Idén kattant valami és észre vettük, hogy mennyi mindent tettünk tönkre, de mennyit tanultunk. Együtt akartunk változni, fejlődni és jobbak lenni, mert határtalan közöttünk a kitartás és szeretet. Az én párom olyan, hogy számára az eljegyzés egy ijesztő dolog, mert nem tudja úgy megtenni, mint sokan, akik egy év után eljegyzik a másikat, aztán rá jönnek, hogy még nem is ismerték, majd külön mennek, vagy rosszabb esetben már elválnak. Ő biztosra megy ilyen téren és csak akkor teszi, ha valóban úgy érzi, hogy már ő maga is korrekt ember és a másik is megfelelő állapotban van. Ő nem fog csak azért eljegyezni valakit, mert szereti és az elején úgy érzi, hogy ez jó. Ezeket figyelembe véve, butaság tőlem, ha lekerülne egy teher a vállamról, amikor eljegyez? Úgy érzem, hogy ha ő elmenne idáig, az már valóban azt jelentené, hogy teljesen kész jobb ember lenni, és én is elég nagy utat tettem meg.