Vajon magam ellen "dolgozom"? Nagyon elrontottam?

Ne surgesd a dolgokat, a fiuk mashogy vannak bekotve mint a lanyok!

Most alljal le! Nezegessel amikor egyedul vagy eskuvoi oldalakat, beszelgesserol rola a baratnoiddel, es vegyel ujsagot amit a munkahelyeden nezegetsz. De semmikepp a baratod elott!

Es ha a baratod 2 ev mulva fogja megkerni a kezedet? Addig minden honapban mutogatni fogsz neki eskuvos kepeket? Nem jo! Megunja, es megijeszted vele.

"Titokban" nezegesd az eskuvos lapokat:)

Szia! Nálunk már megvolt az eljegyzés, de csak rá 2,5 évvel tudtunk csak összeköltözni. Engem is elkapott a nagy esküvői hangulat, és velem is ez volt, de én szegénynek minden nap mondogattam neki, pontosabban ha ki sem ejtettem a számon, csak ránéztem, már tudta, hogy mire gondoltam.... (azért ez volt a gyakori)ő még várt volna... hogy egy-két dolgot helyre tegyünk, "tiszta lap"-pal induljunk a házasságba!

Mígnem egyszer csak, mint a mesékben meglátott egy idős nénit és egy bácsit, akik kéz a kézben mentek egymás mellett. Ez volt a pillanat mikor feltette magában a kérdést szeretem? le tudnám élni vele az életem? Ha mindkettő igen, akkor nincs gond :-)

Ja és kb 3 hónap után mondta, hogy oké és rá még 2 hónap - és már ő is örül, úgy istenigazából!!!

Nem ismerem a párod, tudd magadban hol a határ. Légy kicsit türelmes. És inkább csak mutasd ki, hogy érezze rajtad. Amúgy házasság-párti a párod? Ha nem akkor kicsit gáz...

Én utólag sajnálom szegényt, hogy sosem hagytam békén ezzel... de már elég rég óta együtt vagyunk ahhoz, hogy most "meggondolja" magát!

Tapasztalatból írom, hogy nagyon elveheted a kedvét.

Sőt meg is ilyesztheted a tolakodásoddal.

Én is így jártam.

4.éve élünk együtt és az elmúlt fél évben nem telt el úgy nap hogy ne kérdezgettem volna. "de mikor már?"

Már kért hogy értsem meg, neki jó így, ahogy együtt vagyunk, nem érzi hogy többet adna az eljegyzés, kér hogy ne beszéljünk erről a témáról, felidegesíti.

Aztán rájöttem talán tényleg kell még idő.

Hagytam, vártam, finoman néha utalgattam, de nagyon burkoltan, és inkább csak vicc formájában.

Így még se lett eltemetve a téma, de nem volt rázúdítva,

és elvárásszerű a dolog.

Ma megyünk gyűrűt rendelni...

Úgyhogy szerintem megéri várni, és nem tolakodóan sürgetni a pasit, hiába is érett már meg bennünk.

Azért azt se felejtsük el hogy sok esetben segíteni kell a pasit. "segíteni". Fogni a kezét és vezetgetni ha szeretnénk valamit. Mert a pasi az ilyen érzelmi dolgokban, (persze van kivétel, nem is egy ilyet ismerek) lassabban, bizonytalanabbul állnak.

Az én fejemben is megvolt hogy "de jó is lesz majd, és naaagy virágcsokorral a kezében és gitárral szerenádozva, és szerelmesen elém térdel és megkéri a kezem egy tök spontán pillanatban..." hát nem így lett, de a lényeg a lényeg, szeret, szeretjük egymást, és közösen elhatároztuk hogy (igaz én érzelmi töltetek 1000%-ban ráizgulva a témára, ő meg csak szimplán örül hogy hát elmondhatja hogy van neki egy menyasszonykája) lépjük meg ezt a meglépnivalót. Megérett rá a kapcsolatunk. Ez fontos. Hogy ha nem is egyforma intenzitással, de egy célból akarjon két ember eljegyezkedni. Ha ez nála is megvan akkor lehet Te fogod őt "rábeszélni"- nem félreértendő, noszogatni. Hm?