Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Férfiak, ti mikor, és milyen indíttatásból kéritek meg a barátnőtök kezét?
Lehet kicsit furán fogalmaztam meg a fenti kérdést, de máris megmagyarázom:
Párom szilveszterkor, picit ittasan elmondta, hogy hónapok óta meg akarja kérni a kezem. 2 oka van, amiért nem tette (ezeket nem ő mondta, csak ismerem, ezért gondolom), nincs pénze gyűrűre, és tudja, hogy szerintem még korai lenne. Nem élünk még együtt, mert egyelőre tanul, idén végez. Egy éve vagyunk együtt, nagyon jó a kapcsolatunk. Nincs bennem kétség, nem akarok kalandozni, se semmi ilyesmi. Inkább csak jobban szeretném, ha meglennének a fokozatok, és lépésről lépésre erősödne tovább a kötelék kettőnk közt.
A kérdésem erre vonatkozik, hogy a legtöbb férfi inkább érzelmi alapon hozza meg ezt a döntést, a körülményektől függetlenül (hiszen együtt úgy is megoldanak majd mindent), vagy fontos a felvezetés, anyagi háttér, közös albérlet, lakás...stb.
Természetesen mi ezt majd megbeszéljük egymás közt is, csak nem a vizsgái alatt szeretném ezzel elterelni a figyelmét. Pláne, mert szerintem ráérünk erre. Leginkább amiatt aggódom, hogy nem lenne súlya, ha így a "semmibe" történne.
Úgyhogy ez a kérdés inkább csak felmérés részemről, kíváncsi vagyok, mások hogyan állnak hozzá, mi alapján jutnak el a lánykérésig.
24/f 26/n
válasza:A párommal beszélgettünk erről és mindketten úgy gondoljuk, hogy amíh a racionális háttér (anyagiak, összeköltözés) nincs meg, addig nincs "súlya" az egésznek. Viszont ha az érzelmek hiányoznak, akkor meg minek?
Egyik sincs a másik nélkül.
Ha egy gyűrűre sem futja, tényleg nincsen értelme
válasza:4 év együttjárás és 2 év együttélés után ismertem már annyira a feleségem, hogy tudjam, hogy vele akarom leélni az egész életem. Ennyi idő után már túl voltunk a rózsaszín ködös időszakon is, tehát tudtuk, hogy mit csinálunk.
A lánykérért - szerintem - akkor érdemes megejteni, ha ismeritek egymást, biztosak vagytok magatokban és a másikban is, és ha hasonló jövőképpel rendelkeztek.
Lakás, autó, vagyon az adott pillanatban nem szükséges hozzá, de a közös és hasonló tervek igen.
Inkább wellnessezni megyünk évfordulót ünnepelni :) Hallgatóként pedig nem keres valami sokat az ember, és nem is túl rendszeres jövedelem. Nyilván, ha nagyon akarná, már megvette volna (azt sem tartom kizártnak, hogy valahol már rejtegeti, mint mondtam, csak magamban gondolkodom most). Nincs eleresztve anyagilag, azt a keveset meg inkább közös programokra költi.
De egyébként egyet értek, amíg nincs meg a kellő anyagi függetlenség, saját, közös élettér, addig nincs súlya, ez pedig még a mi helyzetünkben nem adott.
Nyilván érzelmek nélkül is badarság, de nem is erre vonatkozott a kérdés, bár lehet furcsán fogalmaztam, elnézést. Arra gondoltam, hogy inkább érzelmi alapú, ami a körülményeket háttérbe szorítja, vagy tudatos, mérlegelt elhatározás. Egyik sem jelenti azt, hogy a másik oldal kilátástalan. (Én sem félek attól, hogy sosem lesz közös lakásunk, vagy saját keresete, hiszen nem naplopó, nagyon jó jegyei vannak, jó szakmában tanul, csak még idő, mire elhelyezkedik a diploma után.)
válasza: válasza:Én a döntésemet érzelmi alapon hoztam meg, ami természetesen tudatos is volt. Nem a lila köd miatt. Nem mindenki meggondolatlan aki szerelmes.
Szóval megkértem a kedvesem kezét, rövid kapcsolat után, és ennek számunkra volt súlya. Viszont házasságra csak akkor került sor, amikor a körülményeink is adottak lettek erre. Egész pontosn a lánykérés után 17 hónappal. Akkor már természetesen együtt is éltünk, volt munkánk, és mi fizettük az esküvőnket.
Fiatal voltam, 21 éves a lánykéréskor, de nem felelőtlen. Ismertem magam már akkor is, tudtam mit csinálok és miért, tudtam hogy őt akarom egy életre, mert számomra ő az igazi. Ezt érzi az ember. 5 éve vagyunk házasok. Nagyon jó döntés volt. Most 27 éves férfiként sem csinálnám másképp.
Köszönöm a válaszokat! :)
Mi egy éve vagyunk együtt, annyira ismertük meg egymást, amennyire ennyi idő alatt meg lehet. Nincsenek kétségeink, hogy együtt akarunk élni. Nyáron sokat nyaraltunk kettesben, közösen végeztük a bevásárlást, főzést, takarítást, így nem félek attól sem, hogy ez nem fog működni, bár surlódások biztosan lesznek, mindenhol vannak :) Az esküvő kifizetése annyira nem problémás számomra, mivel csak egy 2 tanus kis esküvőt szeretnék, utána családi vacsorával, semmi nagy lagzi vagy flancolás. Hasonló terveink vannak a jövőre, bár a részletek még kérdésesek, de nem hiszem, hogy lenne olyan ellentét, amit ne tudnánk megbeszélni.
Tényleg csak az zavar, hogy még csak most fog kilépni a nagybetűs életbe a második diplomája után. Én emlékszem még, milyen nehéz volt elhelyezkedni, mennyi stresszel járt és lemondással (sokáig nem dolgoztam a szakmámban, 3 műszak a pénzért, ami miatt tönkrement a gyomrom, amivel a mai napig is szenvedek). Lehet neki nem lesz ennyire problémás, remélem, hogy nem, de nem szeretném, ha az eljegyzés miatt még plusz problémák adódnának (mikor lesz már közös lakás/ház/albérlet, mikor lesz az esküvő..stb, leginkább a szülők részéről). Szóval a szándék, érzés mindkettőnk részéről megvan, csak én talán óvatosabb, megfontoltabb vagyok, míg az ő szeme előtt csak az lebeg, hogy végre még jobban kifejezhesse, hogy összetartozunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!